2005. Kerékpártúra Nyugat-Magyarországon
Előző, 2005. augusztusi túra
Júliusra – augusztusra tervezett 1 hetes kerékpártúránkat folyamatosan halogattuk különböző elfoglaltságok miatt. Végül szeptember is elérkezett és egyedül indultam útnak.
Az indulásom egy vasárnapra esett.
Tervem csupán annyi volt, hogy Zalában és Vas megyében nézek szét.
1. nap
Tatabánya-Környe-Kisbér-Pápa-Ganna-Döbrönte-Farkasgyepű
Autóval már többször jártam erre, ismerős volt nagyon a környék. Persze kerékpárral más. Viszont Kisbérig már kerékpárral is többször bejártuk a területet.
Az első rövidebb pihenőt Bakonyszombathelyen tartom. Bakonybánk felé haladva a bakonyszombathelyi nagy kereszteződés után pár méterrel van egy ismertető tábla, mely a településről ad információt. Itt szusszanok és némi kalóriát veszek magamhoz.
Pápáig több kisebb település esik útba, és tekerés közben azon morfondírozok, hogy az itt élő emberek számára mi jelenti a kikapcsolódást, pihenést. A nagyobb vásárlásokat hogyan oldják meg? Ez a gondolat már sokszor járt a fejemben és fog is foglalkoztatni. Nagyobb városok 20-30 kilométerre vannak. A falvak lakossága folyamatosan öregszik, a tömegközlekedés egyre rosszabb. ???
A táj tetszik, a Bakony lábánál járok. Nyugodtan tudom fogyasztani a kilométereket.
Nagyobb nyüzsgés Pápa környékén kezdődik. Pápán a térképet is megnézem, és úgy döntök Farkasgyepűn töltöm az éjszakát. A 83-as főúton nagy forgalom van, azt el akarom kerülni. Anno voltam többször Döbröntén. Emlékeim szerint a falu végétől indul egy turistaút, mely átvezet Farkasgyepűre. (a térképen ezt az utat nem tudom megmutatni)
Még Ganna előtt a dombok tetején érdekes alakzatok keltik fel a figyelmemet. Picit figyelem hogy mi lehet, aztán rájövök, nagy radarok bólogatnak.
Gannán megnézem a mauzóleumot, ahol az Esterházy család tagjai nyugszanak. Gannáról kerékpárúton lehet Döbröntére áttekerni.
Gyorsan át is érek. Kis falu, de rendezett. Nagyon jó kiindulási pont a környék bejárására, vagy pihenésre.
A Főút jobb oldalán van a Hasik Hotel, balra a dombtetőn egy régi vár romjai, mely most is uralja a látképet.
A hotelban kérek segítséget, hogy melyik út vezet át Farkasgyepűre. Többen is próbálnának segíteni, de jóval nem biztatnak. Azt az utat már jó ideje nem használják, visszahódította a természet. Egy turistatérképet mutatnak, azon bemérem az irányt tájolóval és indulok arra a bizonyos visszahódított útra. Nekem nem kell sok, csupán 60-70 centiméteres szélesség, ahol elfér a felmálházott kerékpár.
A falu végén egy nagyon szép házikót találok, mely nagyon szép környezetben van. Pápa város túristaháza. Egyből az a gondolatom támad, hogy milyen jó lenne ide pár baráti családdal együtt eljönni, és eltölteni egy hosszú hétvégét!
Kicsit feljebb találok egy másik házikót, pontosabban a romjait. Ez kiábrándító!!!
A kijárt út elfogy. Benőtte a fű, gaz. A régi út nyomvonalát csak sejteni lehet a szabályos ívről, melyet több éven át kitapostak. Csak néha kell leszállnom a nyeregből és tolni a járgányomat.
Lassan, de biztosan haladok.
Egy idő után rálelek egy erdei útra, melyen faszállító autók is tudnak járni.
Egy darabig ezen haladok, viszont a tájolóm szerint rendesen elkanyarodik a beállított iránytól.
Amint lesz egy másik út, mely irányban jó, arra térek át.
Ez az idő is eljön. Egy jelzett turistaúton vagyok. Lassan kezd szürkülni. A lombok is leárnyékolnak.
Szép kis tisztásra érek, ahol egy patak vág keresztül és egy klassz kis vízesés is van. Kár, hogy crossmotorral, qvaddal szétgyúrták a terepet. Sajnos nem tudom beazonosítani a helyet, nincs turistatérképem.
A távolból időnként motorzúgást hallok, próbálok arra menni. Egy nagy rét mellett haladok. Vadászok jönnek autóval, tőlük érdeklődöm a pontos irány felől. Meg is mutatják. Időnként a fák között felbukkan egy torony piros jelzőfénye. Azt kell figyelnem. Egy adótorony, mely Farkasgyepű határában áll.
Balra egy hirtelen letöréssel kell letérni a rét melletti útról, amit meg is teszek. Kissé vizes, sáros út ez. Kicsit távolabb jobbra egy másik út, melynek az iránya a torony felé vezet. Ez is sáros, csúszós. Arra fordulok. Terepjárókkal járhatnak erre, mély nyomok vannak. Az út közepén, és mellette majd 1 méter magas a gaz, amúgy magas fák, sűrű aljnövényzettel. Az út hirtelen véget ér. Balról a Vízműnek az állomása. Vissza kell fordulni! Alighogy megfordulok, majd bepisilek az ijedtségtől. Tőlem pár méterrel, de nem látom mert sűrű az erdő, elbődül váratlanul egy szarvasbika. Brutális erővel hasított a csendbe ez a hang. Vagy 3 percig szidom az egész családját.
Az erdőből, kiérve egy szántóföld melletti murvázott útra érek. Már régóta folyamatosan erősödve lehet hallani egy motor zúgását. Lassan a forrására is fény derül. A domb mögül felbukkan egy traktor teteje. Szánt. A tornyot is teljes egészében lehet látni. Itt vagyok, Farkasgyepű határában.
Mire találok szállást teljesen besötétedik. A településen egy étterem mellett kapok helyet. Gyors sátor állítás, evés, fürdés!
2. nap
Ez egy érdekes éjszaka volt!
A község este 10 után teljesen csendes. Sehol egy árva lélek. Ez nem is baj, gyorsan el tudtam aludni.
Arra riadok, valami, valaki neszez körülettem. Halk lépések, motoszkálás. Hirtelen az egész sátor megrándul. Csend, majd a sátor egyik oldala érezhetően megfeszül, aztán hirtelen valami enged és az egész elernyed. A feszítőkötél a sátor oldalának csapódik. Lassan, csendesen kézbe veszem a fejlámpát, feltépem a zippzárt és kirontok a sátorból abba az irányba világítva ahonnan a hangokat hallom. Semmi!
Szunya vissza!
Megint riadok! Valami, vagy valaki rángatja a sátrat. Megfeszül egy irányba, rántás, fémes hang, a másik feszítőkötél is csapódik a sátor oldalának. Ismét kirontok, a papucsaimat egymáshoz csapkodom.
Biztos valamilyen állat, de nem látok semmit. Még a menekülés hangját sem hallom.
Agyamat programozom, ne ébresszen fel a hasonló zajokra.
Kisebb nagyobb zörejek, fűtépés hangja még felébreszt, de gyorsan vissza alszom.
Reggel a fák lombjai között beszűrődő fény ébreszt. Fejemet kidugom a nyíláson, körbekémlelek. Este fent hagytam a csomagokat a biciklimen, egyből azt nézem. A kormány nem úgy áll, mint hagytam. No, mérjük fel a károkat.
Keresem a papucsom, nem találom. Mezítláb lépek a harmatos fűbe. Nagyon klassz, buja zöld füves részen állítottam fel a sátrat tegnap a sötétben. Élénkzöld húsos levelű lóherén lépkedek.
A kerékpárom rendben, csomagjaim rendben. A bicómat egy vastag fának támasztottam. Ettől a fától úgy 1 méterre feketéllik valami. Hohó, ott az egyik papucsom. Felemelem, és furcsa lyukakkal van tele. A szaga is érdekes. Körbejárok, megtalálom a másikat is. Azon még több nyom. Ennek még intenzívebb a szaga, még több nyom van rajta.
Valamelyik állat ehetőnek vélte, és megrágta. Ez a szag valószínűleg a nyálának a szaga.
Sátorbontásnál két fémtüskét sem találok, amihez a sátor feszítőköteleit szoktam erősíteni. Szerencsétlen vad ezeket rángatta ki a földből. Kissé távolabb megtalálom mind a kettőt. Az egyiken több fognyom is van és jól elgörbült. Erre nagyon ráharaphatott.
A reggelimet a szomszédos étteremben költöm el, nagyon ízletes rántottát kapok.
Míg a reggeli kijött, a mai útvonalat keresem.
Farkasgyepű-Ajka-Devecser-Sümeg!
Eddig biztos, utána majd meglátom. Sümegen már tekertünk pár éve, szenzációs tavaszi utat tettünk me g akkor és a várban szálltunk meg.
Egy ideig a 83-as, majd a 8-as főúton kell haladnom, ami frusztrál, de szerencsére kevés autó van az utakon. Ajka közelébe érve dudálnak rám páran. Máig sem tudom miért.
Sümegre érve ismét megcsodálom a várat. A régi utamat próbálom feleleveníteni.
Azon tűnődöm, merre forduljak. Keszthely irányába, vagy Zalaegerszeg felé. Keszthelyen és a Balaton parton már kerekeztem, Zalaegerszegen még nem. Irány Zalaegerszeg!
Batyk környékén veszek egy fél dinnyét. Evőkanállal farigcsálom az édes lédús húsát és tömöm magamba. Nagyon elégedett arcot vághatok mert az arra járó helyiek igencsak megnéznek. Degeszre eszem magam, viszont abban biztos vagyok, ettől nem fogok elhízni!
Pár óra múlva már Zalaegerszegen vagyok, merre tovább?
Őrimagyarósdnál jelölve van egy kemping, a neve is nagyon tetszik. Kérdés megoldva!
Ráadásul az Őrségben van!
Kedves településeken kerekezek át, míg meg nem érkezem. Némi kérdezősködés után a Fenyves Camping és Vendégházba irányítanak. Mivel nem foglaltam előre helyet, így nem találok ott senkit, a faluban kell megkeresnem az illetékest. Gyorsan megy, segítőkészek az itteni emberek.
A tulaj az egész kulcscsomót oda adja, majd reggel vigyem vissza és rendezzük a számlát. Nagyon meglepődöm, hogy egy idegenben így megbíznak. Jólesik ez a bizalom.
Mivel szeptember van és hétköznap, nem várnak senkit, az egész épületben egyedül vagyok.
A konyhában tűzhely, és televízió is van. Főzni tudok magamnak, közben pedig művelődök a tévéből jövő fene tudja milyen ,,értelmes” műsorokon.
Nagyszerű hely! Egy apró probléma van, irgalmatlanul sok a szúnyog. Hosszú nadrágot és pólót kell húznom, különben megesznek.
Sátrat nem kell állítanom + ágyban alszom!
A mai utam:
Farkasgyepű-Ajka-Devecser-Sümeg-Zalaegerszeg-Őrimagyarósd
3. nap
Ébredés után gyorsan útra kész vagyok.
A reggelimet és egy tartalék adag ennivalót a falusi boltban szerzem be. A reggelit még a bolt előtt megeszem, amihez gyorsan segítők is kerülnek. Két kutyus szegődik mellém, és mindenféle mutatványt csinálnak, csak adjak nekik valamit. Adok a kiflimből, amit finnyásan ott is hagynak, majd hamarosan engem is. Ezek nem voltak hű társak!
A tervem mára:
Őrimagyarósd-Körmend-Ják-Szombathely-Kőszegpaty-Kőszegdoroszló-Kőszeg-Röjtökmuzsaj-?
Őrimagyarósdtól Körmendig nyugodt körülmények között lehet kerékpározni.
Körmenden vannak rokonok, ismerősök, gondoltam meglátogatom Őket, de letettem a szándékomról. Egyiket meglátogatom a másikat nem, talán sértődés lenne belőle. Mindegyiket úgysem tudnám felkeresni, annyi időm nincs, rámenne az egész nap. Ráadásul váratlanul toppannék be. Ezt nem szereti mindenki.
Körmend környékén felbukkan az első kerékpárútvonalat jelző tábla. Az Őrségben nem vitték túlzásba a kihelyezésüket (talán mára változott a helyzet), így nem is lehet elvárni, hogy az osztrák, német kerékpárosok nagyobb létszámban jöjjenek. Nincsenek ehhez szokva. Az ottani jelzések (főleg Ausztriában) minden elágazásnál, kereszteződésnél megtalálhatók, de ha nincs ilyen, akkor is 3 kilométerenként belebotlunk egybe.
Körmend közepén balra fordulok, a 8-as főúttal párhuzamosan haladok pár kilométert Szentgotthárd irányába. Ez elméletileg egy kerékpárút, amit a járdából csíptek el, de nagyon rossz minőségű. Útpadkák, gyökérfelnövések, rá álló autók keserítik a közlekedést. Csomagokkal úgy 6-8 kilométeres sebességgel tudok menni, ami nem számít gyorsnak! A 8-ason se jó a helyzet, egymás után dübörögnek el a kamionok, teherautók.
Szerencsére Nagykölked felé tart egy mellékút, ami oldja a feszültséget. Tudtam erről az útról, ez szinte párhuzamosan fut a 86-os főúttal Szombathely felé. Arra tartok, de előtte megnézem a Jáki templomot. Még nagyon kicsi voltam, mikor szüleim elhoztak ide.
Csendes falu, forgalomra idáig nem panaszkodhatok. 1-2 autó húzott csak el mellettem.
A jáki templom híres bejáratát külön is lefényképezem. (még a mai napon pár településsel arrébb találok egy nagyon hasonló bejáratú templomot, az mondjuk nem ennyire díszített)
Szombathelyre beérve megkavarodik az ember. A kerékpárosoknak kitett jelzés szerint próbálok menni, de összevisszaságnak tűnik az irányítás. Egy darabig kínlódok így, majd beállok irányba és a legegyenesebbnek tűnő útvonalat választom. Idegesítő ez a nagy forgalom, és főleg a útbaigazítás hiányossága. NEM CSAK ERRE A NAGYVÁROSRA ÉRTEM!
Szombathelyről kiérve Kőszeg az irány úgy, hogy a 87-es főutat elkerüljem.
Kőszegen kis pihenés, falatozás. Kőszegtől többet vártam. Anno mikor erre jártam a családdal, nagyon sok kirándulóval, városnézővel találkoztunk. Most kihaltnak tűnik. Jóformán csak a helyiek mennek sietve a dolguk után. Talán a szeptembernek és a hétköznapnak köszönhető?
Következő megállóm Röjtökmuzsaj. Közeledve Röjtökmuzsaj felé, találkozom pár német, vagy osztrák kerékpárossal. Mind nyugdíjas.
Itt már érződik a Fertő-tó hatása. (Neusiedler-See)
Az osztrákok ezt a természeti látványosságot is maximálisan kihasználják, nagyon komoly turizmust építettek rá! Szerintem ennek köszönhető, hogy a tó ezen felén is a közelben lévő települések nyernek az idegenforgalmon.
Röjtökmuzsajon 8-10 éves koromban lehettem egy táborban. Azt próbálom megkeresni. Pár idősebb lakost megkérdezek, és útba igazítanak.
Alig ismerek rá. Talán SZOT üdülő lehetett annak idején. Még régebben kastély.
Szépen felújítva, a park gyönyörűen rendbe téve. Öröm látni az ilyet.
Gyorsan fejben számolgatom, milyen lehetőségek vannak még ebben az országban. (Nagyon sok) Nem az elkótyvetyélésre gondolok! Az könnyen megy, a kisemberek kárára. A rendszerváltás óta nap mint nap tanúja ennek az ország lakossága!
A hasonló kastélyokra, főúri rezidenciákra, nyári lakokra gondolok, melyek az enyészeté és épkézláb ötlet híján tönkre mennek, nincsenek rendesen hasznosítva, hogy az országnak hosszútávon biztos bevételt hozzanak.
Az utam következő szakaszán kissé magamba szálltam, így nem tudom pontosan feleleveníteni azon települések neveit amerre még jártam ezen a napon és azt sem, hol töltöttem az éjszakát.
Fényképek vannak feltöltve. Amennyiben valaki ráismer a településre, házra, kempingre, az jelezze felém. Köszönöm szépen! Nagy valószínűséggel Fertőszentmiklóson van az említett szép házikó, utána pedig Csapodon találtam egy remek éjjeli szállást.
Röjtökmuzsajt elhagyva egy településre beérve szép kis házra leszek figyelmes. Szépen felújított régi parasztház. Magamnak is elfogadnám. Nagyon széles utca. A ház előtti szép darab terület parkosítva, formázott bokrok, rózsák, muskátli.
Kissé visszás, hogy pár házzal arrébb nem ilyen szép a terület.
Megállok, csodálom, majd keresem a fényképezőgépemet.
Mielőtt kézbe vehetném a gépemet, németül rám köszön valaki.
Visszaköszönök, mondom, hogy csak egy picit tudok németül.
Kérdezi honnan jövök.
Mondom Tatabányáról, magyar vagyok.
Innentől már magyarul társalgunk.
A házikó tulajdonosa az illető. Úgy 55 év körüli férfi. Megengedi, hogy fényképezzek. Elmondása szerint nagyon kevés magyar kerékpártúrázik. Nap, mint nap mennek erre németek, osztrákok. Szinte mind megáll és lefényképezi a házat. Büszke rá. Meg is értem, nagyon sok munka van benne.
Azt hitte én is német vagyok. Örül annak, hogy azért itthon is vannak olyanok, akik kíváncsiak a világra, próbálják az életet más szemszögből megismerni és élni.
Beinvitál a házba, ott még beszélgetünk 10-15 percet.
Jó volt megismerni egy ilyen embert. Tetszik a mentalitása. Sokkal több ilyen emberre lenne szüksége ennek az országnak. ÉS! Meg kellene az ilyeneket becsülni!
Innen még tekerek pár kilométert és egy faluban találok szállást. Napközben még príma idő van, de ahogy a nap közelít a horizonthoz, gyorsan hűl a levegő. Ez fokozottabban érezhető a települések között. Az erdő, vízpart, learatott mező leheli a hideg levegőt.
A faluban érdeklődöm a kemping felől, útba is igazítanak. Az utolsó utca Jobbra!
A kemping üres, sehol egy árva lélek.
Vissza a falu központjába, (a kocsmához) és kérdezem merre találom a kemping gazdáját.
Több válasz is érkezik, melyből sikerül összerakni a keresendő helyet. Az eredmény 99%-os. Először a szomszédhoz csengetek be, de nincs harag, mutatja melyik ház az igazi.
Pár perc múlva kulccsal a kezemben kerekezek végig ismét a falun és foglalom el az általam kiválasztott szobát. A kemping tulajdonosa el sem kísért, majd másnap reggel vigyem vissza a kulcsot és elszámolunk. Nagyon kedvesek.
Az összes ennivalóm elfogyott, itt a faluban már bolt sincs nyitva, az étteremben sincs mit enni, így csomagok nélkül áttekerek egy másik településre, ami a 85-ős főút mellett fekszik, talán Vitnyéd és ott vacsorázom.
Egy aranyos, csinos pincérhölgy szolgál ki. Két sört is kérek. A másodikat a vacsora után, csak azért, lássam milyen szép mozgása van a hölgynek.
4. nap
A mai nap a hazatérés napja. Ha nem jön közbe semmi, akkor Pápáig lábon megyek, onnan pedig Tatabányáig vonattal.
Az útvonal:
?-Gyóró-Cirák-Beled-Vadosfa-Páli-Vág-Kemenesszentpéter-Egyházaskesző-Nemesgörzsöny-Nagyacsád-Pápa
Vonatoztam már többször is kerékpárral, csomagokkal, és nem tartozik a kedvenceim közé.
Egyik lehetőség: Pápa-Győr, itt átszállás és úgy Tatabánya, gyorsan elhessegetem ezt az ötletet.
Másik: Pápáról közvetlenül megy vonat Tatabányára. Ezt a megoldást választom. Nagyon hosszú ez a szakasz (időben), de van időm. Mint később kiderül, rendkívül unalmas utazás volt.
Még Pápa előtt, messziről valami furcsát látok. Egy magasfeszültségű villanyoszlopon valamik furcsán imbolyognak. Ahogy közeledek egyre élesebben rajzolódik ki a kép. Emberek dolgoznak a magasban. Megdöbbentő így látni az arányokat. Ilyen oszlopokat már százával láttam. Hogy ilyen mérete lenne, az csak most tudatosul bennem igazán.
Kis falvakon megyek át. Tiszták, csendesek. Sajnos sok helyen érezni lehet a falusi világ kiszolgáltatottságát a városival szemben. Öregszik a lakosság, a fiatalok inkább a városba költöznek, ott keresnek munkát. Viszont sok olyan épület van, melyek 80-100 évvel ezelőtt épültek és az akkori gazdagságnak az eredményei.
Miért kellet ezeket a régi jól menő falvakat tönkre tenni?
A pápai vasútállomáson a vonat érkezéséig elfoglalok egy padot. Nézem az embereket, találgatom magamban, ki, mivel foglalkozhat. Hamar elunom.
A legtöbben toporognak, órájukat nézik, nagyon várják már valamelyik késő vonatot.
Aránylag sokan kocogva, vagy éppen futva igyekszenek elérni egy-egy indulni készülő vonatot.
Kész stressz egy ilyen vasútállomás.
Szerencsére vannak főiskolás lányok is, akik mosolyogva beszélik ki fiú ügyeiket.
Lassan megjön a vonatom. Kevesen szállnak fel, így találok jó helyet, a ,,paripám” is elfér, nem lökdösi senki, amire már sokszor volt példa.
Tatabányára időben érkezik a vonat, így még a mai napon el is tudom pakolni a cuccaimat.
Vége
Következő, 2006 évi túra
Egy másik túra, mely szintén érinti a Bakonyt!
Regisztrálj és töltsd fel a saját kerékpártúrás élményed!
