2004. Kerékpártúra Kis-Balaton és Somló környéke!
Előző, 2004. augusztusi túra!
2004 nyarán a Balaton mellett tettünk pár napos kerékpártúrát a gyerekekkel. Mi is és a gyerkőcök is nagyon élvezték a nomád életet. A kicsiknek szeptember elején elkezdődött az iskola, az idő pedig még mindig kellemes.
Így szeptember közepére, kihasználva a vénasszonyok nyarát, ismét felmálháztuk a kerékpárjainkat és mi ,,felnőttek” elindultunk.
1. nap
Tata-Kelenföld-Balatonboglár vonattal.
Balatonbogláron már fátyolosan süt a nap. Még javában süthetne ezerrel, mert csak 14 óra körül járhat az idő, viszont a párás levegő ezt nem engedi.
A vasútállomáson fájó szívvel beszélgetünk a nyári bicós túráról, a gatyarohasztó hőségről, sátorállításról a viharban. Tudjuk, érezzük, ebben az évben ez az utolsó nagyobb utunk. A Balaton mellett most nem sokat haladunk, Lengyeltóti felé indulunk.
Szokásunkhoz híven, a főutakat elkerülve szeretnénk egy jót kerékpározni, élvezni a szabadságot, és azt tenni, amit akarunk. (természetesen normális kereteken belül)
Péter is, én is, szívesen keresünk fel olyan helyeket, ahol az ember olyan környezettel találkozik, mely visszarepít a múltba.
Elképzelésünk szerint Lengyeltótiban állnánk meg éjszakára. Egyáltalán nem lepődök meg, mikor a településhez érve összenézünk és a tovább mellett döntünk.
Lengyeltótitól pár kilométerre az út mellett látunk egy táblát, mely látnivalót ígér Somogyváron. Az elágazástól Somogyvárig 5 kilométer a táv. Ha becsapódunk, akkor se történik semmi.
Nem csapódunk be. Ritka látnivalóban részesülünk. Kedvünket némileg a csepegő eső rontja.
Mi ez a látnivaló? Nálam ezt mások sokkal jobban leírták! Tessék!
A pénztáros néni nagyon aranyos. Bőséges információval lát el minket.
Sőt, azt is megengedi, ha nem állna el az eső, zárás után a belépő fedett részénél a sátrat is felüthetjük.
Nézelődünk, ámulunk-bámulunk. A toronyba is felmegyünk és madártávlatból is megcsodáljuk a közel 1000 éves maradványokat.
Az eső elállt, a levegő kissé hűvösebb lett, de nem szegi kedvünket. Tovább indulunk. A faluból kifelé, még egy táblára leszünk figyelmesek.
A Szentesica forráshoz invitál. Ennek a forrásnak is megvan a saját története. Nem is akármilyen!
Marcali felé folytatjuk utunkat. Az út mellett dinnyeárusok. Kihasználjuk a beszerzési forrást, alaposan belakunk.
Marcaliban sincs kedvünk megállni, pedig kezd sötétedni. Az est beálltával már nem tudunk nézelődni. Saját gondolatainkba merülve haladunk.
A gondolatainkat a feltámadó szél, és az eső kezdi ki. Egy buszmegállóban beöltözünk, majd ismételten megállapítjuk egymásról, hogy nem vagyunk teljesen normálisak. Marcaliban príma szállást találtunk volna, kényelmesen kortyolhatnánk valami finom borocskát.
Most ez van! Majd legközelebb. Az eső nem akar csendesedni, így fel a ,,lovakra”.
Régebben olvastam, Galambok településen a focipálya mellet engedik a sátrazást. Irány Galambok!
Galambokba beérve könnyű rátalálni a focipályára. Sátor egy darab se. Nem baj, majd lesz a mi sátrunk. Este 11- éjfél körül lehet az idő, mire a hálózsákok cipzárjait felhúzzuk.
2.nap
Éjjel áztak rendesen a sátrak. Belülről a pára is lecsapódott, végigfolyt a sátorlapon, és a sátor alján kisebb nagyobb bemélyedésekben gyűlt össze. Egy részét a hálózsák felszívta, majd lehetőség szerint ki kell szárítani.
A szél szétszaggatja a felhőket, a réseken keresztül kikukucskál a napocska, érezni a melegét.
Jó, hogy ekkora kapuk vannak felállítva a focipályán, így mindent kitudunk teregetni.
Míg a felszerelés szárad, teát főzünk, reggelizünk.
A faluban is megindul az élet, többen a focipálya előtt mennek el. Páran integetnek is.
A pályát kerítéssel vették körül. Kapu is van, mely nyitva van éjjel is.
Reggeli közben szóba kerülnek a lányok. Élénk fantáziánkban mindegyiknek kiosztjuk a szerepet.
Melyik készíti a reggelit, melyik mosogat, melyik teregeti ki a vizes holmikat, mikor melyikkel megyünk rosszalkodni a sátorba. Itt megtorpanunk és azon tépelődünk, ki lehetett az a hülye, aki ezt a jó dolgot rosszalkodásnak nevezte el.
Galambokról, Zalakaros felé tekerünk. Zalakaroson már kezd melegedni a levegő, viszont erős a szél. Jól esne egy meleg vizű fürdő, de nem állunk meg most ezért. Zalakaros nagyon rendezett. Érezhető a nagyszámú vendégsereg itt
hagyott pénze. Építkezés, parkosítás, felújítás zajlik az egész településen. Ez így is van jól!
Aki Zalakaroson és környékén szeretne gyalogtúrákat, kerékpártúrákat tenni, annak ajánlom ezt az oldalt!
Zalabér után Zalavár felé kanyarodunk. Egy ideje a Kis-Balaton mellett jövünk. Nagyobb felhajtásra számítottunk erre. Úgy gondoltuk, a Kis-Balaton adta lehetőségek jobban ki vannak használva. Bár az is lehet mi jöttünk későn, szeptemberben. Zalakarosról kiérve sajnos egyre szegényebb falvakon megyünk át. Némelyik portánál rémes feliratok, és roncsok teszik csúffá a környezetüket. Így akarnak pénzes külföldi vendéget fogni?
Keszthely. Keszthelyen már kapkodjuk a fejünket. A szép sétáló utca, régi épületek, sok ember.
Egy-egy szép város, szinte automatikusan lassításra, megállásra kényszeríti az embert. A ráérős utazónak szinte kötelező megállnia! Itt ilyen a Festetics-kastély.
Keszthely után Zalaszántót vesszük célba. Ez egy hosszabb, 16 kilométeres szakasz, ahol nincs település. Szép erdei szakaszokon vezet az út. Itt-ott egy-egy erdei útra lehet rátérni.
Zalaszántón a település végén, az erdő mellett príma kemping fogad.
A tulaj először méreget minket, majd beenged. Szeptemberben ritka a vendég. Elmondása szerint magyar kerékpártúrázóval amúgy is ritkán találkozik.
Másik meglepetés, a falu melletti hegyen a Buddhista Sztúpa. (Pár éve a Kék-túra útvonalán bicózva jártunk erre, nem volt időnk megnézni.)
Ma már nem, de másnap felmegyünk ide!
3. nap
Reggeli után, csomagok nélkül feltekerünk a Sztúpához.
Kicsit leülünk és nézzük. Ezt egyszerűen nézni kell! Miközben nézzük, egy szerzetes szertartásszerűen körbe járja a Sztúpát.
Érdekes, mintha mi is nagyobb lelki nyugalomba kerültünk volna. Annak ellenére, hogy az ilyen kerékpártúráink során folyamatosan mélyül a lelki békénk, ez most még fokozódott!
Sajnos minden jó véget ér egyszer. Holnap már haza kell érni. Az asszonykák által adott idő letelik, jelenésünk lesz! Persze, munkába is kell menni!
Pápáról fogunk hazavonatozni.
Pápáig még Sümeget és < a href="index.php?page=tajegyseg&leiras=143">Somlót útba ejtjük.
Sümegen keresztül tekerve ismét megcsodáljuk a várat. Pár éve itt szálltunk meg. Akkor Írottkőtől indultunk és Keszthelyig mentünk kerékpárral a Kéktúra útvonalán. Akkor sikerült egy 8 fős csapatot összehozni. (Idővel talán arról is készítek beszámolót)
Somlóig, a Bakony lábainál heverő rétek mellett haladunk. Kis települések esnek útba. Valamikor komoly állattartás lehetett erre! Emlékét a még ma is büszkén álló gémeskutak őrzik.
A forgalom kicsi, kevés elhaladó autó zavar.
Somlóra a híres somlói borok miatt szeretnénk eljutni. Nem vagyunk iszákosak, de szeretnénk a jóból kivenni részünket.
Nekem a Somlói Juhfarkra fáj a fogam.
A Somló már messziről kiugrik a tájból. Bármelyik irányból közelítjük meg, szinte mindig ugyan olyan a formája. Lassan, de biztosan közelítünk, biztosra vesszük, hogy a mai napon meghódítjuk.
Térképet nem nézzük, az első út mely nekimegy a hegynek a mi utunk. Megint tévedünk. Szőlősorok között vezet az út, és egy pincészetnél ér véget.
A helyieket kérdezgetve rátalálunk a jó útra.
Több pincénél, melyek vendégek fogadására lettek átalakítva, táblák csalogatnak borkóstolásra. Már néhányszor megjártuk az ilyen helyeken. Kóstoltunk száraz bort, félédes bort, édes bort. A különbség csupán annyi volt, hogy egyre több édesítőt tettek bele.
Feljebb megyünk a hegyoldalban és a szőlőben dolgozó emberektől érdeklődünk. Sikerrel!
Egy házhoz irányítanak, melynek az ismertető jeleit is elmondják.
A házigazda otthon van.
Mondjuk, szeretnénk bort venni, mire közli, Ő nem ad el bort.
Elszomorodunk, kötjük az ebet a karóhoz, legalább 1 literkét lenne szíves.
Ő nem ad el bort! Ad, de nem pénzért. Szívesen meghív a pincéjébe, megkóstolhatjuk a borát, beszélgessünk és már terel is minket a lépcső irányába.
A kerékpárokat kapun belül letámasztjuk és megyünk a pincébe.
Kezdődik a kóstolás és a beszélgetés.
Jól és sokat tud beszélni. A régi munkájától kezdve a házépítésig. A szőlőtelepítéstől a gyereknevelésig.
Nekünk az útjainkról kell mesélnünk. Közel másfél órát kóstolgattunk, beszélgettünk. Háromszor köszönünk el, és még háromszor iszunk pertut.
Igazi dolgos ember, nyitott a világra és jól érzi magát a bőrében. Öröm volt megismerni!
Búcsúzóul még egy kétliteres kólás flaskát is megtölt nekünk, mondván, mire felérünk a Somló tetejére megszomjazunk és jól fog esni. Ebben igaza van. A jó bor itatja magát. És Neki nagyon jó bora van!
A járgányokra nem vállaljuk a felülést.
Egyszer: besötétedett!
Másodszor: erős az emelkedő!
Harmadszor: biztonságosabb tolni!
X idő kell míg feltoljuk, illetve a turistajelzést fejlámpákkal követve lépcsőkre találva felmászunk a Somló tetejére.
Találunk padot, asztalt, tűzrakóhelyet és gyújtóst is. Az ég csillagos, alattunk a környező települések fényei.
Tüzet rakunk, kibányásszuk az elemózsiát (kenyér, szalonna, hagyma, paprika) és nagy evészetet csapunk. A kerékpárok feltolása és a bor nagyon jó étvágyat csinált! Evészet közben a sós szalonna is megkívánta a bort, adunk neki.
Itt a Somló tetején nincs világítás. A maradék parazsat eltapossuk, lepisiljük, teljes a sötétség. A környező települések felszűrődő fénye nem zavaró, csodás kilátás nyílik az égre.
Rengeteg csillag hunyorog ránk, időnként áthúz az égen egy műhold is.
Az eget bámulva nosztalgiázunk, és szeretnénk megtervezni előre a jövőnket. Természetesen az élet számunkra kellemes, szép, hasznos oldalát akarjuk csak látni és megélni.
A nyugalmunkat pár motoros, qvados zavarja meg. Vezethet ide fel egy út, azon jöttek fel és most a tetőn átalakítják a felszínt, majd távoznak. Ennek mi értelme volt?
A mai napot (is) lazára vettük, a megtett út nem volt sok!
4. nap
Itt a tetőn kialakítottak egy kis focipályát, ott állítottuk fel a sátrat. Gyorsan elaludtunk, reggel a nap sugarai gyorsan felmelegítették a sátorban a levegőt, a hőségre ébredtünk.
Kérdezgetjük egymást de egyikünk se másnapos. Mindkettőnk feje érzékeny a szeszre, kicsit is rosszabb minőségű itókát fogyasztunk, azt gyorsan jelzi. A tegnap fogyasztott bor megítélésünk szerint kivételesen jó minőségű volt.
Most világosban látjuk a felvezető utat, a motorosok gondoskodtak a friss nyomokról is.
Lefelé gurulva, a Somlói vár maradványit is megnézzük. Nem vagyunk egyedül, talán osztálykirándulást szerveztek ide, sok gyerek is nézelődik.
Somlótól és a vártól elköszönünk. Fájó szívvel vesszük az irányt Pápa felé, tudva, a holnapi nap már a munkáé, kezdődnek az egyhangú, szürke hétköznapok. Ismét be kell ülnünk a mókuskerékbe, amihez egyáltalán nincs kedvünk, de sajnos ránk van kényszerítve. Hogy lehet ebből kiszállni?
Pápáról vonattal megyünk hazáig.
Pápa-Győr-Tata. Győri átszállással!
Vége
Következő, 2005. évi túra!
Másik túra, mely érinti a Bakonyt!
Regisztrálj és töltsd fel a saját kerékpártúrás élményed!
