2003. Kerékpártúra az Északi középhegységben!
2002-ben a Zempléni-hegységben kerékpártúráztunk. A 2003-as esztendő nyarára a tervünk az, hogy folytassuk az Északi-középhegység bejárását, érintve azokat a településeket, melyeket az Országos Kerékpáros Körtúra is érint.
Ennek a körtúrának nagy részét már megtettük. Lehetőség szerint a kijelölt helyeken bélyegzővel igazoltattuk ottjártunkat. Ez nem mindenhol sikerült, különböző okok miatt.
Már nem is erőltetjük annyira az igazolások meglétét, a lényeg az:
- jól érezzük magunkat,
- ismerjük meg saját szemmel az országunkat,
- lássuk a különbségeket országrészenként,
- lássuk a különbségeket emberi viszonylatban.
Tapasztalatunk az, vannak különbségek, nem is kevés. Így is, úgy is!
Tapasztalatunk az is, hogy idegenforgalom szempontjából az ország egyes területeit nagyon erősen kihangsúlyozzák, míg más területeket alul értékelnek, pedig nagy lehetőségek lennének abban is.
Ez remélhetőleg változni fog!
1. nap
Tatáról vonattal utazunk Szerencsig. Szerencsére nem kell átszállni.
Az utazás körülménye nagyon kifogásolható!
A kerékpárszállító vagon zsúfolásig tele van. Leülni nem lehet. Ez a Keletiben változik.
A vagon büdös, koszos. A kerékpárokat rögzíteni nem lehet, csapkolódnak, verődnek!
Szerencsre érve már nagyon utáljuk a MÁV-ot.
Öröm kiszabadulni a vagonból.
A szerencsi vasútállomás meglepően kulturált. Kész öröm. A város is szép, rendezett.
Az út megtervezését most sem bonyolítottuk túl. Egy információs könyv szerint van strand Abaújszántón, ahol sátrazni is lehet. Ez lesz az első éjszakánk színhelye. Arra kormányozzuk járgányainkat.
A csokoládégyár előtt elhaladva megkívánjuk az édességet, de a kapuban nem áll senki, aki a városba látogatókat megkínálná.
Bosszúból elmegyünk a várhoz, a belső udvarban bekapunk pár falatot miközben nézelődünk és veszünk csokit.
Az ott lévő hölgyet kérdezgetjük, minek köszönhető ez a csend. Csak mi vagyunk, nincs egy látogató se rajtunk kívül.
Azt mondja, errefelé ilyen csendesen mennek a dolgok. Nem felkapott rész, kevés a látogató.
Május végén, június elején jönnek többen, osztálykirándulások idején.
Meg vagyunk döbbenve.
A környék, a park, a vár szépen rendbe téve, minden gondozott és ennyire nem jönnek az emberek ide.
Nagy gondok lehetnek a marketinggel.
Ez nem csak a város, az ország szégyene is!
A látottaktól, hallottaktól megilletődve hagyjuk el a várost.
Érdemes lenni 1 napot Szerencsre szánni!
Szerencs után következő falvak sajnos egyre szegényebbek, viszont nagyon szép helyen fekszenek.
Monok, itt született Kossuth Lajos, emlékháza látható.
Szóval Monokon ezt szeretnénk megnézni, de jobban felkelti a figyelmünket egy másik épület.
Régi kastélynak néz ki, melyben most iskola működik. Közelebb megyünk, elkezdjük körbejárni.
A nagykapu tárva, így bemegyünk az udvarra. Az udvaron nagy fák, a fa alatt padok, lányok ülnek rajtuk, valamivel szöszmötölnek.
Szóba elegyedünk velük, kérdezősködünk. Hamarosan felbukkan egy tanár, kérdi mi járatban vagyunk.
Beszámolunk a hobbinkról, arról, megakadt a szemünk ezen az épületen, kíváncsiságból jöttünk be.
Behív az épületbe és mesélni kezd.
(Már nem emlékszem az infókra, de valami nagyon megmaradt bennem.)
Az Andrássy-kastélyt mikor átalakították iskolává, a házi kápolnában lévő oltárképet lefestették, majd a beugró részt lefalazták.
Most felújítások zajlanak, ráakadtak az elfalazott részre, felnyitották.
Megtalálták az oltárt, és óvatosan keresni kezdték az oltárképet. Most jött a meglepetés! Az oltárképen fekete angyalkák vannak, melyek nagyon ritkák.
A festőjét még nem tudták azonosítani!
Nagyon megköszöntük a lehetőséget, az előadást és elindultunk.
A Kossuth-házra nem szakítottunk időt, ez sokkal érdekesebb volt számunkra.
Kossuth Lajos, tény nagy államférfi volt, viszont egyes történészek szerint miatta pecsételődött meg az 1848-49-es szabadságharc sorsa.
Monokon lassan megyünk keresztül, nézzük a régi szép házakat, a szőlőültetvényeket.
Következő meglepetés Tállyán ér minket.
Kis park szoborral. A szobor büszkén hirdeti, itt van Európa közepe. (Mint kiderült számomra, Európának több közepe is van) Lásd!
A meglepetéseknek nincs vége!
Abaújszántón keressük a strandot, amit meg is lelünk. Az állunk bizony leesett, nagyon le van pukkanva. Még azt se kérdezzük meg, hogy a sátrakat felállíthatjuk-e.
Nem messze szép focipályát látunk, talán mellette sátrazunk. Épp locsolják a füvet, beszélünk az illetővel, de nagyon elutasító. Nem erőltetjük a dolgot.
Gyorsan sötétedik, hűl a levegő. Tovább megyünk Encs felé. Még Encs előtt egy csendes kihalt falun kerekezünk. Úgy éjjel fél 11 körül járhat az idő, biztos ezért nem látunk egy árva lelket se.
Ez Abaújkér!
Azon tanakodunk, a falu határában a szántóföld szélén, távolabb az úttól sátrat verünk.
Végül erre nem kerül sor. A falu utolsó házainál járunk, mikor az egyik udvarban kis tüzet látunk, többen beszélgetnek.
Beköszönünk, érdeklődünk sátrazási lehetőség iránt.
Nyitják a kaput, invitálnak beljebb. A diófa alatt van hely, ott nyugodtan maradhatunk.
Sőt, most készül a zúzapörkölt bográcsban, melyből szívesen adnak, csak várjuk meg míg elkészül.
Éjjel 1-re úgy gondolja a séf ehető, összefőttek az ízek.
Még jó, hogy van tartalék elemózsiánk, amivel kihúztuk eddig az időt és nem korgott hangosan a gyomrunk.
A zúza pörkölt finomra sikeredett.
Míg elkészült mi is meséltünk magunkról, a házigazda is és a vendégei is.
Nem könnyű az élete a házigazdának. Kőműves és a környéken nincs munka.
Minden nap Budapestre jár dolgozni. Kisbusszal szedik össze a környék mesterembereit és viszik őket a fővárosba.
A kisbusz reggel 5-re jön érte, este 7-re, 8-ra ér haza.
2. nap
Mire felkelünk, vastagon benne járunk a délelőttben.
A házigazda réges-régen munkába ment.
A vendégei is most ébredhettek, mennek vásárolni a boltba.
Mire felmálházunk visszaérnek, meg tudjuk köszönni az éjjeli szállást, vacsorát.
Egy faluban reggelizünk, pár perc múlva cigány gyerekek jönnek, tapogatják a felszerelést, kerékpárokat és kéregetnek. Rájuk kell szólni, kezdenek elszemtelenedni.
Utunkat Felsődobsza-Halmaj-Baktakék felé irányítjuk.
Lassan felhősödik az ég. Egy-egy kisebb záport buszmegállókban kiböjtölünk. Így nem ázunk, viszont nagyon sok időt állással töltünk.
Valahol Baktakék-Rakacaszend között nagy vihar állja utunkat. Egy nagy sprinttel sikerül egy rendőrőrs fedett teraszára bemenekülni. Nincs senki az őrsön. A teraszon ülünk, várunk, kártyázunk, várjuk az égiek haragjának a végét.
Mire vége a nagy esőnek, kezd a nap nyugovóra térni és jön egy rendőrautó is. A sofőr kérdezi mit keresünk.
Szállást a közeli faluban tud, elvezet minket addig, átad a polgármesterasszonynak, aki munkásszállót tud felajánlani.
A lehetőséget elfogadjuk. Itt töltjük az éjszakát.
Vacsora után még bejárjuk a falut.
A következőt állapítjuk meg!
Jelenleg nagyon sok a munkanélküli, amit másnap a polgármesterasszony meg is erősít.
A falu lakosságának nagy része roma származású.
Nagy a szegénység.
Anno, ez egy gazdag falu volt.
Két templom is van, nem is kicsik, tehát sokan laktak a faluban.
A polgármesteri hivatal egy felújított épületben kapott helyet, ami valamikor egy földbirtokos rezidenciája lehetett.
A jelenlegi irattár, amit már használtak magtárnak is, talán az intéző és a cselédek szállása lehetett.
Ezenkívül még legalább két-három nagy épületet fedezünk fel, melyek gazdag kereskedők, vagy állattartók otthona lehetett.
Mi lett itt?!
Kérdezzük egymástól.
Ebben az országban mindent tönkre kell tenni, ami régen jól működött?
(Sajnos a falu nevére nem emlékszem. Aki a képek alapján ráismer, jelezze. Köszönöm.)
3. nap
A szállásért csak névleges összeget kell fizetni.
A falut elhagyva, jobb kézről nagy almáskert nyújtózik. Friss telepítés, több kis fa most kezd termőre fordulni. A mezőgazdaságnak ez egy remek terület.
Szerintünk ki lehetne használni az ország potenciális lehetőségeit, melyek a mezőgazdaságban (is) rejlenek. Sok-sok munkanélküli kérdése megoldódna, az országot önellátóvá lehetne tenni. A sok silány terméket nem kellene behozni valutáért. Régen megérte, ma már nem? Ez csak duma!
Jósvafő felé megyünk.
Megdöbbentő milyen szegények a települések erre.
Többször szaladnak elénk cigány gyerekek, cukorkát kérnek. Nincs nálunk, nem tudunk adni.
Megdöbbentő, milyen igénytelenség van több helyen.
Több udvarban méteres gaz. Egy keskeny csík nem gazos, ahol a házba lehet bemenni. A tornácon szakadt heverő, valaki fekszik benne és eregeti a füstöt.
Arra nem képes, képesek, hogy a gazt kitépje, felkapálja.
A kertben termelhetne kukoricát, babot, krumplit, stb.
De nem! Inkább nem, mert ahhoz meg kellene mozdulni! Majd a segély!
Hát.....
A Rakaca patak kísér minket. Áthaladunk Rakacaszenden, majd lassan feltűnik a víztározó is.
Itt is nagyon szép a táj.
Az Aggteleki-karsztban járunk. Jósvafőre még nem mentem ebből az irányból. Nagyon tetszik.
Jósvafő.
Számomra és Péter számára is sokkal jobb, szebb benyomást kelt, mint Aggtelek. Színesebb, több a látnivaló, izgalmasabb.
A kerékpárral elérhető nevezetességeket megnézzük.
Van egy játszótér is, ahol fafaragó tábor van. Egy tatabányai ismerős rendezi. Meglátogatjuk, beszélgetünk egy rövidet.
Jósvafőtől feltekerünk a fennsíkra, átmegyünk Aggtelekre.
A fennsíkon lévő kis kápolnát megnézzük. Az egésznek különleges hangulata van. Olybá tűnik, mintha alpesi legelőkön járnánk.
Régen itt is legeltették az állatokat!
Az ördögszántás is különleges benyomást kelt.
Aggtelekre begurulunk, majd átgurulunk rajta. Az eddig látottakhoz nem tud több pluszt adni. A barlangba itt sem tudunk bemenni, a felpakolt kerékpárokat nem hagyjuk felügyelet nélkül.
Kazincbarcikáig szinte meg sem állunk. Az út mellet keresgélünk, akad-e olyan hely, ahol az éjszakát eltölthetnénk, de nem találunk megfelelőt.
Megkeressük a kempinget, de valami miatt nem engednek be. Meg kell várni valakit, aki majd jön.
Majd jön. Majd jön. Majd jön. Nagy hülye társaság, otthagyjuk őket. Legalább másfél órát vártunk feleslegesen, egy agyoniskolázott miatt.
A helybéliek egy kollégiumhoz irányítanak, ahol fele annyiért, sokkal jobb körülmények között tudunk pihenni. Puha ágyikó, klassz tusoló, szúnyog egy darab se, nincs horkoló szomszéd, részeg hőzöngés, mint ahogy a kempingeknél néha előfordul.
4. nap
Nagyon jó éjszaka van mögöttünk. Sikerült a fáradtságot kipihenni, újult erővel ugrunk neki a mai napnak. A felszerelést is gyorsan összerakjuk, nem kellet sátrat állítani.
Kazincbarcikát Tardona irányába hagyjuk el.
Fájó szívvel nézegetünk balra, a Bükkre. Jó lenne egy héttel még megtoldani a kerékpártúránk idejét és ismét kerekezni a Bükkben, de nincs rá időnk. Még visszajövünk!
Beérünk egy kis településre, Csernelyre. A falu boltjában dinnyét veszünk, pihenünk. Egy idős bácsi jön, pipa lóg a szájából, időnként megszívja. Erős illata van a dohánynak, nincs aromásítva. Péter rá is kérdez.
Az öreg saját magának termeli a dohányt, maga vágja, szárítja.
Elmeséli a pipatömés, és szívás tudományát. Azt hittük egyszerűbb.
Előfordul, hogy egy-egy túránk során mikor nagyon jól érezzük magunkat, este elnyúlva valahol, rágyújtunk egy szivarra, vagy próbálkozunk a pipázással. Ez utóbbi gyatrán megy. Vagy gyorsan elég a dohány, vagy könnyen kialszik.
A bácsi szerint gyakorolni kell és jó dohány kell! Nem túl száraz, de nem is nedves. Érezni kell!
Csernelyről Arló felé fordulunk. Számunkra fantasztikus úton járunk. Autók nem járnak erre, szinte végig egy völgyben megyünk.
A térkép szerint Arlón van egy fürdő. A község határában tanakodunk mi tévők legyünk. Menjünk pancsolni, vagy menjünk tovább. Nézzük a térképet, méregetjük a távolságokat, végül Bükkszék mellet döntünk.
Bükkszéken jártam már pár éve, akkor megengedték a sátrazást a fürdő területén. Ebben bízok most is.
A Bükk lassan mögöttünk marad, már a Mátra csúcsait böngésszük szemünkkel.
Bükkszékre érve gyorsan megtaláljuk a fürdőt. Sokan már szedelőzködnek, mennek haza.
Jólesik a meleg vízben elnyúlni. Dagonyázunk, majd kipróbáljuk a csúszdát.
A pénztárnál kérdezem a sátrazási lehetőséget, a válasz nemleges. Már nem engedik. Nem kapták meg az engedélyt rá.
Strandolás után a faluban még vacsorázunk, érdeklődünk szállás után. A szállás árakat aránytalanul magasnak ítéljük, tovább állunk. Csak lesz valahogy alapon tekerünk, és lesz egyre sötétebb.
A forgalom is egyre csendesebb, a tájból semmit nem látni.
Valahova beérünk, jól kivilágított település. Szembetűnik a dombtetőn a templom. Templomkertben még nem aludtunk, itt az ideje kipróbálni. Kipróbáljuk!
Reggel, teherautók dübörgésére ébredünk.
(A település nevét nem tudom. Ha valaki ráismer a fényképek alapján, kérem jelezze. Köszönöm szépen.) Talán Nemti?
A negyedik nap útvonala! Csernely és Arló közötti erdei szakaszt nem tudom megmutatni, nincs a google térképen.
5. nap
Sajnos nem csak a teherautók dübörgése szegi kedvünket, az ég is borult, nagyon fullasztó a levegő.
Az esővédőket felvesszük, így az izzadtság csorog rólunk. Hol levesszük, hol felvesszük. Se így, se úgy nem jó.
Bátonyterenyéig kínlódunk.
Bátonyterenyén még mindig esik az eső, de találunk látnivalót, ami feldobja a kedvünket. A Solymossy-kastély és a hozzá tartozó park. Itt elidőzünk, nézelődünk egy ideig. Nagyon szép!
Bátonyterenyét elhagyva, Mátraverebély, Tar felé kerekezünk. Picit kisüt a nap. Olyan érzésem van, hogy az összes felszálló pára rajtam csapódik le. Kissé befulladok, az allergiám is nagyon kezd kijönni.
Tar határában ismét összegyűlnek a felhők, nagy cseppekben kezd csepegni. Beletaposunk a pedálba, buszmegállót, vagy valamilyen fedett helyet találjunk. Vasútállomást találunk, ott húzzuk meg magunkat.
Jó ideig várunk. Csepereg, esik, kicsit eláll, majd újra kezdi.
Kínunkban megnézzük a menetrendet. Úgy döntünk, várunk a vonat megérkezéséig. Ha addig nem áll el az eső, akkor hazamegyünk.
Sajnos nem áll el.
Jön a vonat, felszállunk. 10-15 perc múlva már nem esik. Mikor Hatvanba beér a vonat, már süt a nap.
Bosszankodunk, tanakodunk mit csináljunk. Kémleljük az eget. A Mátra felett nagyon haragos az ég. Ott zuhoghat az eső. Végső döntés: megyünk haza.
Lassan begurul a vonatunk. Valahol a közepén van a kerékpárszállító vagon.
Többen döntöttek a hazatérés mellett, vagy öt kerékpár van feltéve. Többnek a gazdája is ott ül a földön.
Segítenek a bicóink, csomagjaink felrakásában. Rendesek. Legalább mi bicósok tartsunk össze!
Az egyik nagy buzgón kezdi elrakni a kipakolt felszerelését. Közel 2 négyzetméterre pakolt szét. Zsebkendőnyi rongydarabok. Ezekre mind valamilyen szerszám: kés, olló, küllőkulcs, bögre, villa, a fene tudja mi nem. Egy kezes-lábas barlangász overall is ki van terítve.
Nagyon érdeklődő lehet a tekintetünk, mert kezdi mondani.
Ez az első útja. Minden cuccát külön csomagolta. (Úgy látszik a szerszámait is, mert mindegyikhez van külön rongydarab.) Ezt ajánlotta neki egy túrázó, aki már volt túrán, és mutat a kiállításra.
A barlangász overallról úgy gondolta jó lesz esőben, nem ázik át. Viszont átázik, ráadásul tekeréshez merev is, nehéz is. Mikor átázott, olyan nehéz lett alig bírta el. Méretre is nagy, nehéz, nem lehet jól elcsomagolni.
Míg Budapestre beér a vonat, kölcsönösen elmeséljük élményeinket.
Hála Istennek mi élményekben, tapasztalatokban gazdagabbak vagyunk. Ezeket elmondjuk, tanácsokat adunk.
Ez nem azt jelenti hogy mindent tudunk! Csak annyit jelent, kezdjük sejteni, hogy még mennyit nem tudunk!
Budapesten mi ismét átszállunk, ki-ki megy a maga útján.
Kár ezért a mai esőért, ázásért. Legközelebb nem hagyjuk magunkat így becsapni!
Vége
Következő, 2004. évi túra!
Regisztrálj és töltsd fel a saját kerékpártúrás élményed!
