2. rész Az első tekerős nap, begurulás Rabac-ba
2. nap
2008. augusztus 11. hétfő
Jót aludtunk. A szoba árában a reggeli is benne van, kíváncsian várjuk mennyit változott a mennyiség, minőség.
Ébredés után tervezgetjük a napi távot. A Rijekáig tartó szakaszon már most szeretnénk túl lenni. Nagy autó forgalomra kell felkészülnünk, amit a kerékpártúrázok nagy része nem kedvel.
A levegő éjszaka lehűlt, eső is volt. Kis pocsolyákat kerülgetünk a feltöredezett burkolatú teraszon, ahonnan a Krk szigetre látni. A szálló és környéke rosszabb állapotban van, mint 3-4 éve volt.
Az étterem teraszán keresünk helyet a reggelizéshez. Svédasztalos reggeli, ahogy régebben is volt.
A választék szűkösebb, sőt többször várni kell a tejre, tojásra, paprikára.
Összeszedjük a megkívánt fogásokat, aztán letelepedünk és élvezzük a nyugalmat, kényelmesen reggelizünk.
Átadva magunkat a teljes kikapcsolódásnak, a lehető legnagyobb kényelemben és nyugalomban indítjuk a napunkat, persze így is folytatjuk. Mivel ez már a sokadik utunk együtt, ez a laza hozzá állás nem zavarja egyikünket sem. Tudjuk, hogy hamarosan felülünk a felmálházott kerékpárokra és kezdetét veszi a következő több napos túra.
Kraljevica-Rijekai szakasz nem mondható a kerékpárosok örömútjának. Főúton, ideges, rohanó autósok mellett kell haladni.
A haladós szakaszainkat ilyen viszonyok között kell megtennünk, viszont nincs mindig ekkora forgalom.
Párszor letérünk a mellékutakra, amik csodás helyekre vezetnek minket, viszont ebben az esetben a kilométerek száma gyűlik nagyon lassan, az út minősége, vagy a kapaszkodók miatt.
Ezer méteres csúcsokra nem kell felmászni, de a vidék dimbes-dombos, így minden nap hullámvasutazunk.
A Bakari öblöt teljesen körbe biciklizzük. Kraljevica, Bakarac, Bakar, Kostrena, végül Rijeka. Kedves városok egymás után sorban. Már most megállnánk, kifeküdnénk valamelyik strandon, úsznánk a vízben! De nem csak ezért jöttünk. Az Isztriai félszigetet szeretnénk felfedezni. Még több látnivalót akarunk!
Rijeka határát elérve, mellékutakra, kis utcákra váltunk. Így kellemesebb kerékpározni. A házakat, embereket jobban meg lehet figyelni, de a város arcát is jobban megismeri a turista.
A kikötőtől nem messze a piacon rengeteg árus kínálja a termékét. Szemtelenül bemegyünk a tömegbe, nézelődünk, majd egy árusnál nagy adag gyümölcsre alkudozunk.
A kikötőbe érve pihenünk egy nagy túristahajó árnyékában. Vastag, a tűzoltók által is használt csövön vesz fel vizet. Jó órát időzünk itt, a gyümölcsöket bekebelezzük, készítünk pár felvételt és mustráljuk az embereket. A turisták komótosan sétálnak, vagy iszogatnak, a helyi lakosok ugyan azzal az arckifejezéssel sietnek, mint idehaza az emberek. Páran megnéznek minket, nem sok túrakerékpáros jár erre.
A Rijekából kivezető utat szintén kis utcákban tesszük meg. Észre sem vesszük és egy üzem területén kerékpározunk. Csak az furcsa, hogy mindenki melósruhában van, és néhányan integetnek. Mi udvariasak vagyunk, így visszaintegetünk.
Egy leeresztett sorompó állja utunkat, ahol elmutogatják vissza kell fordulnunk, erre nincs tovább!
Rijeka után sok kistelepülés épült egybe Lovranig. Csak a névtáblákból tudjuk, hogy már másik városkában vagyunk. Itt minden az idegenforgalomról szól.
Nyaralók, kikötők, szállodák egymás után kilométereken keresztül.
Jó ez a sok vendég, turista, de nem erre a nyüzsgésre vágyunk.
Rijekától 15-20 kilométerre már nem épülnek egybe a városok. Szellősebben építkeznek.
Már évekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy útjaink során, naplemente előtt 3 órával kezdjük keresni a szálláslehetőséget. Most próbáljuk is betartani!
Utunk meredekebbre vált, mivel a tengerből kinőtt hegyet próbálja meghódítani. Hegy? Nem 500-600 méter magas, talán csak 200 méteres, de hirtelen emelkedik felfelé, mint Isztria többi hegye is. Sok kínlódást és kerékpártolást kell még átélnünk!
A látvány lenyűgöző. A hegyek lába a sós vízbe ér. Ahol két hegy találkozik, meredek völgyek hasítják a tájat. Esős időben, a lezúduló víz köveket görgetve magával, marja, csiszolja a völgyet még mélyebbre, majd lent már csak a meztelen, simára csiszolt köveket látni.
A völgyek lábánál nem látni a hegy szikláiból semmit. Csak kisebb, nagyobb, simára csiszolt kőtenger minden.
Pár méterre a hegy az úr. Ott szabálytalan, éles sziklából áll a part.
Egy ilyen kavicsos völgyaljat nézünk ki magunknak, ha már a tenger mellett tekerünk órák óta, meg is mártózunk a vízben.
Ez a hely Lovran-tól 3-4 klométerre lehet, Medveja után. Az út mellett kavicsos parkoló.
Mások is járnak ide. Az út melletti kis parkolóban még magyar rendszámú autók is álnak.
Lefelé menet lépcső is segíti a haladást. Mikor leérünk döbbenünk rá, hogy a feljutás sokkal fárasztóbb lesz. Már mindegy.
A bicókat letámasztjuk és óvatosan bemegyünk a vízbe. Fáradt, felhevült testünknek időt kell adni, hogy megszokja a hűs habokat, de aztán nagyot lubickolunk.
Szép tiszta a víz! A part és a meder is kavicsos. Ahol apróbb kavicsok vannak vastagon egymáson, ott bokáig elsüllyed az ember.
A meder 2-3 méterig lankás, majd hirtelen mélyül.
A dagályszint felett pár méterrel kis garázsok sorakoznak. Nem autók, hanem kisebb csónakok számára. Beljebb, ahova még leér az erdő, fák árnyékában kis épületek. Télen a csónakot tárolják bennük, most viszont itt nyaralnak, vagy töltik a hétvégét a tulajdonosok. Ez adta az ötletet, hogy itt éjszakázunk. Számukra és számunkra sem okozott ez gondot, így megoldódott az éjszakai szállás problémája.
12-14 éves gyerekek is itt töltik az éjszakát.
Este kieveznek a vízre és hálót feszítenek ki. Reggelre akarnak halat fogni?Legyen jó fogásuk, talán minket is megkínálnak a helyi különlegességgel.
18-20 éves lányok is vannak itt, a barátjaikkal jöttek. A srácok kicsit többet ihattak a kelleténél, mert a lányok otthagyják őket és úsznak egyet a vízben. Sajnos fürdőruhában.
Úszás után székeket hoznak a vízbe, ráülnek és leborotválják a lábukról a szőrt.
Hátunkat, lábunkat is masszírozhatnák, de erre sajnos nem kerül sor.
Vacsora után még nézzük a csilagokat, szemünkkel követünk egy teherhajót, ahogy lassan, dohogva úszik a horizont felé.
A tenger morajlására alszunk el, és ébredünk fel. Magyar fül számára furcsa ez a hang, meg kell szokni. Éjjel többször ébredünk fel egy-egy nagyobb hullám hangjára. A kis hull e;mok csak kisebb köveket mozgatnak meg, amik egymáson átbukfencezve csúszva, zenélnek. A nagyobb hullámok már öklömnyi, sőt annál nagyobb köveket kényszerítenek mozgásra, amiknek bizony komoly, morajló hangja van. Mi lehet vihar esetén?
Mai útvonal: Kraljevica melletti Uvala Scott Hoteltől-Bakar-Bakarac-Kostrena-Rijeka-Opatija-Lovran-Medveja
2008. augusztus 12. kedd
3. nap
Jót aludtunk. A tegnapi fáradtságot kipihentük. Az ébresztőről a tenger és a két kis srác gondoskodott.
A tenger a folyamatos morgásával, a két kis srác pedig a csónak vízre tolásával.
Beszedték a hálóikat. A fogást elnézve éhen maradnak. Talán egy sirálynak elég lenne a kifogott hal mennyisége.
Táskáinkból előkotortuk a reggelit, komótosan megettük, még mártóztunk egyet a vízben és útnak indultunk a következő cél irányába. Mielőtt még fel tudnánk ülni ,,lovainkra", a tengerszintről fel kell tolni az országútig őket, felhordani a felszerelést, majd a málházást is el kell végezni. A mai napra ez a bemelegítés. Közel egy órán keresztül tartott ez a munka. Végül felültünk és indulás.
Moscenicka Draga-ig jó tempóban tudunk haladni, utána nagyobb szintkülönbségeket kell leküzdeni.
Az út kanyargósan a hegyoldalban fut a tenger fölött 30-80 méterrel. Időnként felvisz 150-200 méterre. Mire felkapaszkodunk egy-egy csúcsra és várjuk a megérdemelt gurulást, a természet kitalál valamit, hogy ezt ne tehessük meg.Vagy szembeszél, vagy annyira gyenge a lejtő, hogy ott is tekerni kell. Tekerünk, lihegünk, izzadunk.
Még mindig főúton haladunk, elég erős a forgalom. Szeretnénk alsóbb rendű utakon járni. A térkép szerint adódik egy lehetőség erre Stipani előtt. A főúttal párhuzamosan halad egy út, arra szeretnénk rátérni, akár rövid időre is. Egy nagy gurulással, ami 10 percig tarthat, elérjük a tengerszintet, egy komp kikötőt, ahonnan Cres szigetre jár a komp.
Az útnak vége! Útjelzőtáblát nem láttunk! Mit rontottunk el? Térképet nézve azonosítjuk be az eddig megtett utat: Éjjeli szállásunktól-Donji Kraj-Moscenicka Draga-Brsec-Zagore-Zagorje, Kršan-komp kikötő
Azaz érzésünk, hogy ezt megjártuk!
Lefelé gurulva egy hosszú autósort előztünk meg, lehetett egy kilométer hosszú is, kompra vártak. Mivel az útnak vége, kénytelenek vagyunk megfordulni, és kínlódva feljutni arra a pontra, ahonnan elkezdtük ezt a gurulást. Most az autósok kajánul vigyorognak, egyesek elismerően bólogatnak.
Ilyen bólogatással még fogunk találkozni. Amit tíz perc alatt legurultunk, azt most egy óra alatt tesszük meg felfelé. Többségében tolva a bicókat, olyan sebességgel, hogy a digitális kilométeróránk nem tudja mérni. Sebesség:0,00km/h
Tolás közben keressük a térkép által jelölt útelágazást.
Egy satnya táblára rálelünk, mely egy köves, kátyús útra invitál. Úgy döntünk, ezt a lehetőséget kihagyjuk.
Fogadkozunk, többé a főutat el nem hagyjuk. Most én is komolyan gondolom, de ismerve magunkat, ezt nem fogjuk betartani. A mai napon tényleg nem térünk le a főútról. Aránylag jól haladunk, de a meleg, a tolás sokat kivett belőlünk. Már éhesek is vagyunk, így némán, de tűrve haladunk tovább. Szép helyeken, kilátóknál megállunk, nézelődünk, fényképezünk.
Plomin-nál a csúcson megállunk, egy nagy parkoló is van, szédületes kilátás nyílik a tengerre és a szárazföldbe benyúló keskeny öbölre!
Vozilici-ben az út mellett van egy bolt, ott bevásárolunk, eszünk, iszunk, szusszanunk.
A bolt előtt mások is pihennek. Építőmunkások fogyasztják jól megérdemelt sörüket az árnyékban.
Jól esik a pihenés. Egész nap hullámvasutazunk az úttal együtt. A térképet nézegetve, Rabac-ot jelöljük ki a következő éjszakánk helyszínének.
Egy darabon fennsíkon vezet az út, úgy 150 méterre a tenger szintje felett. Mivel a kilométerórám nem méri a megtett szinteket, így fejben kezdek számolgatni. A napi 1000 méter mászás eddig megvolt. 30-35 fokos melegben, teljes felszereléssel nem is rossz. A kondink is gyenge az idén, kevés időnk volt a felkészülésre. Nem is úgy indultunk, hogy csúcsot döntünk, hanem úgy, hogy egy örömtúrán veszünk részt. Kellemes tekerés szép helyeken, kis sörözés, fürdőzés a tengerben, nyugalom.
A part menti résztől távolodva nem érezni annyira a tenger hűsítő hatását. Izzadunk!
Az út mellett néha fügefák. Némelyiken érik a termés, azt megtámadom. Jólesik az árnyékban elmajszolni pár szemet.
Megpillantjuk az első táblákat, amik Rabac felé mutatják az irányt.
Rabac előtti település Labin, érdekes. Az 1970-es éveket idéző tömbházak, a tömbházak lábánál kertes ház.
Hamarosan megpillantjuk a nagy vizet is, és a csodálatos öblöt, ahol a város nyújtózik. Kanyargós szerpentinen szinte zuhanunk lefelé. Az autók is csak akkor tudnak megelőzni, mikor félre állunk gyönyörködni a látnivalóban és fényképezünk. Tényleg szép. Az út mellet lévő betonkerítés van is, meg nincs is. 2-3 méteres szakaszok hiányoznak belőle. Ha innen megindul valami a szakadéknak, csak a fák állnák az útját. Szép és ijesztő. Az autósok csak suhogva jönnek és alig látnak ebből valamit. Ezért is jó a drótszamár.
Zagore-től ezt az útvonalat tettük meg Rabacig!
A kemping nagy, sokan is vannak. A tengervíz itt nem olyan tiszta, mint az előző éjszakázó helyünknél. Nem mélyül olyan hirtelen, homokosabb a fenék, és a sok fürdőző fel is keveri. Biztos vagyok benne, hogy a városból is több piszok kerül a vízbe.
A városban este olyan nyüzsgés van, mint egy megbolygatott hangyabolyban.
A nagy téren árusok, halsütők, italárusok. Zenészek is kivonultak, számunkra furcsa népzenét játszanak. Sokan táncolnak. A kávézók, sörözők, éttermek teljesen tele vannak.
Halászhajók vannak a part mellett kikötve. Az egyikre szabadon fel lehet menni. Kikötve is átveszi a tenger hullámzását és mi szárazföldi patkányok egy részeg embert is meghazudtoló lépésekre vagyunk kényszerítve.
Ez a nagy nyüzsgés így fáradtan tetszik, élvezem ahogy a tömeg sodor, de
1-2 órás ilyen jellegű kikapcsolódás elég.
Péternek is, így visszamegyünk a kempingbe.
Lefekvés előtt beszélgetünk a következő napról. Meddig lenne jó eljutni? Mostanáig nem tettünk meg nagy távot. Több apró kitérővel jöttünk, többször választottunk meredek utat, ahol csak tolni tudtuk a kerékpárokat. A pirossal jelölt főútról letértünk abban a reményben, hogy autóktól mentesebb utakon járjunk. Ez meg is volt, de a térkép, és az eligazító táblák pontatlanok. Olyan utakat, településeket mutattak a táblák, amik a térképen nem szerepelnek. Ha haladni akarunk, akkor a főúton kell maradnunk!
Célunk, hogy a tenger közelében maradva, számunkra érdekes látnivalókat megtekintve Pula utánig jussunk.
Regisztrálj és töltsd fel a saját kerékpártúrás élményed!
