3. rész Szemben a világítótoronnyal, nudista kemping, vagy?
&nbs
4. nap
2008. augusztus 13. szerda
Mivel az előző nap gurultunk vagy 15 percet a tengerpartig, így ezt a napot büntetéssel kezdjük. Rabac-tól Labin-ig (Albona) megint csak toljuk a bicókat. 15 perc élvezetért közel másfél órás bünti. Sajnos ez van, de nem szeretjük.
Az időre nem lehet panaszunk. Gyönyörűen tűz a nap. Vékony kalap van a fejünkön, nélküle felforrna az agyunk.
A kerékpárok tolása közben nézzük az aszfaltot és elhagyott kincseket találunk. Hajcsat, aprópénz, fésű, és végül egy motorkerékpárhoz is használható számzáras biztonsági lánc.
Labintól a 66-os főúton nyomulunk. Hol egyenesebb, hol emelkedősebb az út.
Barban előtt van egy nagy hajtűkanyar, amit ismét ,,élvezünk”. A kanyarban pihegünk egy keveset, a szemközti hegyen lévő nagy TITO feliratot lefényképezzük. Ezt a feliratot már messziről látni.
Két svájci túrakerékpáros teker fel a hegyen. Egy fiú a barátnőjével. Olyan eszeveszett tempót diktálnak, hogy tátva marad a szánk.
Intünk egymásnak, megállnak, fújnak kettőt és izzadnak. Jól van! Ők is emberből vannak!
Váltunk pár szót. Ők is Rijekából indultak, ma Puláig mennek. Kidolgozott tervük van, az szerint teszik meg az utat. Svájci mindkettő.
Barban és Marcana között ahogy haladunk, a hegy oldalában egy nagy nyílás kelti fel a figyelmünket. Legalább hűsölni megállunk!
Jókora nyílás. Kisebb parkoló is van előtte. Bemegyünk, lassan lejt, picit kanyarodik az üreg és a sötétség lesz az úr. Visszamegyünk a fejlámpákért, kíváncsiak vagyunk meddig lehet bemenni.
Talán 40 méter hosszú lehet, 10 méternél már hűvös van. Kőbánya lehetett, a végén víz gyűlt össze. Itt-ott a falakról is csepeg a víz.
Innen aránylag sima a haladás Pulaig. Persze egy-egy sört meg kell inni, mert a hűtővíz felforr.
Petya a sörre iszik egy kólát. Ez az energiabomba megteszi a hatását. Jó ideig csak a távolodó sziluettjét látom.
Szerencsére megvár még Pula előtt.
Pula egyik nagy üzletében pótoljuk a készleteket. A bolt mellet még fagyizunk. Fiatal lányok jönnek, hangosan beszélgetnek, nevetgélnek. Az egyiken, Ő lehet a csapat főnöke, feszes póló és csipetnyi nadrág van. A ruha tökéletesen követi a teste vonalait, mindent megmutat. Tetszik neki, hogy az arra járó férfiak megnézik. Leül velünk szemben és a lábát is terpeszbe teszi. Nagyon fiatal lehet, úgy 16-17 éves, de a korához képest fejlett.
Mi a készletünk?
Fejenként 2-3 palack víz, 2 étkezésre elegendő élelmiszer. Nassolni való. (keksz, nápolyi, csoki)
Most még veszünk bort és kólát is. Egy görbe estét akarunk tartani.
A kis pihenő és szemlélődés után célba vesszük az Isztriai félsziget alsó csücskét.
Pula-ból kivezető utat keresve kapunk segítséget. Egy darabon elkísér minket egy kerékpáros, viszont kicsit odébb rossz utat mutatnak, így távolodunk a célunktól. Ilyen esetekben nagyon jól jön a navigációs készülék, amit szeretünk is használni, csak nem figyelünk rá. Most viszont nagyon figyelünk! Az is igaz, nem telepítettük Horvátország térképét a készülékre, így csak az európai alaptérkép van a memóriában. Az irány tartásához ez is elegendő!
Az irány tartásával volt probléma! A nyomtatott térképre megint nem számíthatunk teljesen, mivel az a település, ahol megállunk tájékozódni nem szerepel rajta. A falu melletti útkereszteződés sincs rajta.
Egy murvás út, mely irányban jó, kínálja a lehetőséget a helyes irányba. Lassan haladva ezen az úton várjuk mi lesz. Kicsit távolabb feltűnik egy porfelhő, amit autó ver fel. Közeledik! 35 év körüli pár ül az autóban egy rakás gyerekkel. Az anyuka most is szoptat.
Leintjük Őket, és segítenek. Szerencsére jó utat választottunk. Csak egyre kell figyelni! Az út Y-ban szétválik, nekünk a bal szárát kell választani.
Túrabiciklieinkkel montainbike-os terepen haladunk pár kilométert. Kiállják a próbát, és ismét aszfalton gurulva közelítünk Kamenjak-hoz. Védett terület! Egy keskeny félsziget, mely benyúlik a tengerbe. Az alsó csücskétől pár kilométerre egy nagy világítótorony van a tengerben.
A Kamenjakba vezető út egy darabig a tenger mellett vezet, talán két méterre lehet a vízszint fölött. A parton végig fürdőzők, táborozók.
Az egész kialakításáról, hangulatáról, a Tihanyi-félszigetre vezető út jut eszünkbe, mely Balatonfüred irányából visz a félszigetre, közvetlenül a Balatonpart mellett.
Az út elkanyarodik a part mellől, és emelkedni kezd, és egy fenyőerdőn vezet keresztül.
A talajt vastagon fedi a tűlevél. Rendkívüli lehet a tűzveszély!
A dombtetőről legurulva szép település fogad. Premantura. Itt szinte mindenki pihenővendég.
A város végében kemping.
Még nem megyünk a kempingbe, meg akarjuk nézni a félsziget csücskét és a világítótornyot!
A városban némi keresgélés után megtaláljuk a félsziget csücskéhez vezető utat.
Egy darabig aszfalton lehet haladni, ami egy sorompónál véget ér. A sorompó után egy poros úton lehet haladni.
Ez az igazi Kamenjak!
Autókkal is be lehet jönni, amit ki is használnak. A felvert finom por percekig nem ül el. A bokrok leveleit vastagon belepi. Hamarosan nem lesz eső ami lemossa róluk ezt a port, kiszáradnak.
A poros út lassan kövessé válik, a bokros részt fák váltják fel és felbukkan a sziklás tengerpart. Megint egy gyönyörű helyre érünk.
A sziklás rész tetején járunk, a tenger úgy 10 méterrel lehet lejjebb. Oda le kellene jutni! A kerékpárokat nem szeretnénk fent hagyni, főleg nem látótávolságon kívül, ezért pár száz métert teszünk meg figyelve, hol lehet a járgányainkat is lecipelni. Szerencsével járunk, találunk egy kis ösvényt, mely kevésbé szabdalt sziklák között vezet le. Így is tolni, emelgetni kell a megpakolt kerékpárokat, de a hely mindenért kárpótol.
A sziklák teraszosan fekszenek egymáson, nem kell a kerékpárokat eldönteni. A csomagokhoz is könnyen hozzáférünk.
Ruháinkat ledobáljuk és irány a víz!
Lassan óvatosan lehet a vízbe menni, nagyon élesek, csipkések a sziklák a víz közelében. A víz bizonyítja erejét.
A sűrű sós vízben lebegünk, a hullámok dobálnak, masszírozzák testünket. Nagyon jó.
A tengerfenék is sziklás. Apró halak rajai úszkálnak, majd hirtelen rebbennek szét. Próbálunk leúszni a fenékhez, de nem sikerül.
Kristálytiszta a víz! Fantasztikus a látvány, az élmény! Leírni nem tudom, ezt látni kell!
p;
Az éhség, és szomjúság csalogat minket a partra.
A félsziget legtávolabbi csücskében, közvetlenül a tenger mellett vacsorázunk. A hangulatunk már alapból jó, amin a bőséges, ízletes vacsora és a vörösbor kólával még inkább emel. A vacsoránk: kenyér, szalonna, sajt, vöröshagyma, paprika, paradicsom.
Fürdés, evés, ivás, majd fürdés, és ivás. Az egész napos folyadékveszteséget alig tudjuk pótolni, de sikerül.
A nap közelít a horizonthoz, pakolunk, irány a kemping.
A sors nem akar minket elengedni, az egyik hátsókerék defektes!
Minden málhát le kell pakolni, hogy a kereket ki lehessen szerelni.
Mire végzünk a javítással, besötétedik.
A sziklákon nem vállaljuk a bukdácsolást a sötétben, így itt töltjük az éjszakát.
Fejlámpával keresünk jó fekhelyet. Szerencsére a hold is erősen világít.
A hullámok locsognak a szikláknak csapódva. Távolban a világítótorony.
Az ég felhőtlen, mégis langyos a levegő. Nézzük a hullócsillagokat, beszélgetünk, még mártózunk egyet a vízben és eltesszük magunkat másnapra.
A mai napon megtett út: Rabac-Labin-Barban-Marcana-Loborika-Pula-Pomer-Premantura
5. nap
2008. augusztus 14. csütörtök
Az éjszakai fekhelyünket jobban is megválaszthattuk volna, mivel a talaj egy picit lejtett, így egy idő után lecsúsztunk a derékaljainkról, és vissza kellett mászni.
A reggeli ébredés után laza fürdő a tengerben. Egyben tisztálkodást is jelent. Féltünk, hogy az egész napos izzadás után, és az esti sós tengervízben való fürdőzés után, a ránk rakódó só kimarja a bőrünket, a hajlatokat, de nem volt ilyen problémánk. Sőt. Talán jót is tett! Szinte hihetetlen, milyen gyorsan bele szoktunk ebbe a vad életbe. Gyümölcs mosatlanul? Leesett a kenyér, vagy szalonna? Jönnek a szúnyogok , legyek? Két napja nem mostál kezet szappannal? Nem számít. JÓL érezzük magunkat.
Gyorsan össze tudtuk pakolni a cuccokat, mivel most sem állítottunk sátrat.
Reggeli után irány Pula.
Hogy az étrendünk változatos legyen, így megesszük a tegnapi maradékot és tartós tejjel öblítjük le!
Pula felé vezető út már ismerős. Most nem kerülünk, hamar elérjük.
Városnézés, elmélkedés a több száz, ezer, évvel ezelőtti időkről. Körbejárjuk a kolosszeumot. Lenyűgöző! Szerintünk precízebben dolgoztak az akkori mesterek, mint a mostaniak. Ma még vannak egyáltalán mesterek? Sok hazai építkezést, útépítést nézve kétlem. Anno az ilyen munka fizetsége kézlevágás lett volna!
Pula-Fazana-Peroj-Rovinj-Valalta az útirány. Úgy tervezzük, Valalta környékén a Limski csatorna mellett töltjük az éjszakát.
Pula-Fazana-Rovinj-Valalta lett volna a leggyorsabb út! Most már tudjuk! Mi viszont a tenger közelében szerettünk volna maradni! Ezt meg is tettük és ismét egy életre szóló élménnyel gazdagodtunk!
Nagyon meleg van! Időnként fák hajlanak az út fölé némi árnyékot adva.
Egy biztos, sokszor nem kell megállni pisilés miatt.
Az út mellet hosszan nyaralók, kempingek.
Fazana után egyenesen tovább tekerünk Peroj irányába. Az autók többségeVodnjan felé megy.
A térképünk szerint közelebb is van út a tenger közelében, így a főútról most is letérünk.
A tenger felől érkező levegő kissé hűvösebb, és a látvány is vonz minket.
Pár autó megelőz, majd néhányat ismét látunk, amint jönnek vissza.
Ennek mi lehet az oka?
Hamarosan kiderül!
Az aszfalt elfogy, murvás útra vált!
Most is jön egy autó! Megáll, nézi a térképet, forgatja, majd visszafordul.
Mi nem szeretünk visszafordulni, az út pedig járható. Nem a legkellemesebb murvázott úton kerékpározni, főleg csomagokkal, de számunkra arra van az előre.
Akik kevésbé sajnálják az autójukat, azok járnak erre.
Az út egy erdős, bokros részen vezet át. Itt-ott kisebb beugró, ahol autók állnak, innen a tengerpartra ösvények vezetnek.
A bokrok ritkulnak balról, feltűnik a tenger is. Egy nagy strand van itt, a semmi közepén.
Szemben kerítés, kapu, egy figyelmeztető táblával. Military akármicsoda.
Jobbra felfelé, a kerítés mellett nyiladék. Terepjárókkal járhatnak arra, nyom van.
Köveket, kivágott fák csonkjait kerülgetjük. Az út minősége leszállásra kényszerít.
Gyalogolva megyünk tovább, izzadva, lihegve toljuk a kerékpárokat.
Többször is látjuk az emelkedő végét, de csak egy-egy bucka tetejének bizonyul.
Fél, ¾ órás tolás után 90 fokban balra kanyarodik az út. Még mindig a kerítés mellett haladunk.
Lassan elérjük a csúcsot, az út is jobb lesz, felülhetünk. Gurulva kellemesebb.
A tengertől távolodva egyre melegebb van.
Még mindig a kerítés mellett gurulunk, mikor a távolból lehet látni, hogy megváltozik az út színe.
Balról egy nagy kapu, amin teherautók is ki-be járhatnak. Most zárva, nincs senki.
Végre aszfaltozott úton roboghatunk. Azt nem tudjuk hol vagyunk, de csak lesz egy település ahol tájékozódhatunk!
Az út frissen készülhetett el, nagyon jó minőségű, rendkívül sima, ráadásul folyamatosan lejt. A levegő is frissebb, közel a tenger!
Egy üdülőfaluhoz, és egy nagy kempinghez érünk, amik nem szerepelnek a térképünkön.
Találunk egy nagy táblát, amin a környező települések szerepelnek. Párat beazonosítunk, betájoljuk magunkat és irány Rovinj.
A tengertől ismét távolodnunk kell!
Nagyon meleg van. Még 2-2,5 liter vizünk van fejenként.
Az enyhe lejtőkön gurulva sem érezzük a levegő hűsítő hatását. Remeg az út felett a levegő. Ahogy iszunk a vízből, úgy válik izzadtsággá, amit a nap gyorsan el is párologtat. Az út mellett egy-két fácska ad némi árnyékot.
Enyhülést csak akkor érzünk, mikor ismét a tenger közelébe érünk.
Rovinjon lassan tekerünk át. A kikötőnél ácsorgunk egy picit, faljuk szemünkkel a látnivalókat.
A csinos hölgyeket is szemügyre vesszük. A tenger napfény, vidámság, csinos lányok nélkül elképzelhetetlen.
Pulában és itt Rovinjban is megjártuk. Egymás között dicsérjük a hölgy idomait, szép arcát, szemét. És a hölgy magyar! Nagyon szépek a magyar lányok, asszonyok!
Lassan átérünk Vallaltába.
A település végén van a kemping.
Enyhe lejtő biztosítja a lendületet a kemping bejáratáig, ahol gyorsan le is fékezünk.
Két fazon jön szembe meztelenül. Kicsit hátrébb hárman jönnek felénk. Azok is meztelenek. Nudista kemping csak férfiaknak? Megijedek.
Jobban körülnézve már asszonyokat is látni. Így már más. Szemünkkel keressük a fiatalabb korosztályt, (18-40 éves) de nem leljük. Biztosan vannak, csak mi nem látjuk.
Összenézünk, úgy döntünk tájékozódunk még a lehetőségekről.
Egy helyi táblát nézegetve úgy látjuk, van egy út, ami levisz a csatornához.
Jól járható aszfaltozott út, szemből bicósok is jönnek. Integetünk egymásnak. Előre örülünk, hogy milyen szép helyre fogunk jutni.
Az aszfalt elfogy az útról. Megint murva és megint emelkedő.
Végén már csak döngölt földút. Az út egy présháznál véget ér.
Idős bácsi berregteti a traktort, tőle kérünk segítséget.
Ismét csalódás?
Ez az út nem vezet sehova. A csatornához csak gyalog lehet lemenni. Meredek keskeny ösvény vezet csak le!
Keresünk pár ösvényt, keressük a lehetőségeket.
Szerencsénkre ismét adódik egy.
A kerékpárokról leszállva, marokra húzva a fékeket, araszolunk lefelé.
Sikerrel járunk! Lassan, de leérünk a tenger mellé.
A tenger itt mélyen benyúlik a szárazföldbe. Ez a Limski Canal.
A hegy sziklás lábai teraszosan érik el a vizet.
Belevetjük magunkat a vízbe. Úszunk és pancsolunk.
A vízen motorcsónakok, vízisízők. A pár kilométerre lévő kempingből jöhettek, mert az egész csapat meztelen. Igaz, mi is.
Szemközt hegy magasodik oldalában egy barlanggal és mögöttünk is hegy, amiről leereszkedtünk ide. Járt utat a járatlanért hagyj el és még szebb helyeket találsz.
Ahogy elbújik a nap csak mi maradunk. A vízről eltűnnek az emberek.
Miközben vacsorázunk hűvös levegő érkezik
Halk morajlásra, villámlásra figyelünk fel. Sötét felhők tűnnek fel, lassan közelednek. Tartok az éjszakai vihartól, így felállítjuk a sátrakat.
A sziklák repedéseiből kis rákok másznak elő. Meglepően gyorsak. Érzik a lépteinket és egy pillanat alatt elbújnak.
Éjszaka emberi hangokra, nevetésre, vízbe ugrálás hangjára ébredek.
Fiatal pár tévedt erre. Vesznek egy éjszakai fürdőt. A fürdőzésük szeretkezésbe megy át. Élvezik egymást és az életet. Igazuk van, jól teszik! Egészségükre!
Regisztrálj és töltsd fel a saját kerékpártúrás élményed!
