4. rész Megázunk, mint az ürgék, több órás kerékpár tolás!
6. nap
2008. augusztus 15. péntek
A kelő nap erejét nem érezzük, mivel a hegy árnyékában vagyunk. Lassú ébredezés, készülődés, reggelizés.
A kerékpárokat nem is málházzuk fel. Csomagokkal együtt képtelenség lenne feltolni őket a meredek ösvényen.
Másfél órás kínlódás után, többszöri fordulóval juttatjuk fel a felszerelést. (ez lenne a kerékpártúra lényege?)
Meleg van, és nagyon párás a levegő. Ma még megázunk?
A lábunkon végigfolyik, orrunkról, könyökünkről csöpög az izzadtság.
Valalta, majd Rovinj felé ismerős az út. A mai útvonal sok fejtörést okoz. Ez a 6. napunk. Az Isztriai félszigetet körbe tudnánk kerékpározni, de akkor hogy megyünk az autóhoz? Ugyan azon az úton melyen jöttünk, nincs kedvünk ismét végig menni. Na nem azért mert nem szép, azért, mert még sok más lehetőség is adódna, de melyikkel járunk jobban?
A tenger felől felhők érkeznek, hideg széllel.
A terv: Rijeka irányában átszeljük a félszigetet!
Az útvonal: Valalta-Rovinj-Rovinjsko Selo majd balra, a 21-es útra. Ez megint egy tolós szakasz. Szép hegyek, nagy völgyek. Felfelé csak araszolunk, viszont a nagy lejtőknél közel 60 kilométeres sebességgel robogunk.
Feljebb érve egyre szebb kilátás. Most a Limski Canal másik oldalán vagyunk. Az idő hűvösebb, felhősebb. A tetőn már azon gondolkodunk, hogy esőkabátba bújunk. Van itt egy parkoló, kilátó. Fentről látjuk az éjszakai szállásunkat.
A 21-es útról rátérünk a 48-asra.
Pazin környékén átvészeljük az első esőt. Gyorsan betérünk egy sörre, amit addig iszogatunk, míg eláll az égi áldás. A többit nem ússzuk meg.
Jön, lát, esik. De mennyire!
Az összes táskánkra feltesszük az esővédő huzatot. Mi is felvesszük az eső elleni holmikat, és az eső csak ömlik.
Podpican után a tájból már semmit se látunk. Ráadásul a kereszteződést is elvétjük, hamarabb fordulunk más irányba, mint kellett volna. Rendes kereszteződésbe érünk és balra fordulunk Rijeka irányába, ahogy a tábla mutatja.
Mint visszanéztem, a térképen nincs kereszteződés, csak egy balról bejövő út.
Pár kilométer gurulás után kezd furcsa lenni a dolog. A felhőből, párából kibukkanó hegynek bal kéz felől kéne lennie, nem pedig jobbról. Most már mindegy. Itt kell szállást keresni, mert egyre sötétedik az ég, egyre közelebb villámlik. Az elszórtan álló magánházaknál érdeklődünk.
Egy helyen a tulaj nagyon indulatosan fogad. Valamiből azt gondolja angolok vagyunk és kiabál velünk. Megértetjük vele, hogy Magyarországról jövünk, ekkor megenyhül, de nem engedi a gyepén felállítani a sátrakat. A szomszédjához küld.
A szomszéd nem ilyen indulatos, de nem is barátságos. Nagy füves területe van a háza mellett, de Ő sem engedi a sátrak felállítását. Végül ad egy címet.
Azt már az előbb is láttuk, de nem volt tetszetős az épület. Mint kiderül, az a züllött tömbház nem a szállás.
A leendő szállásunk messzebb van. Meredek emelkedőn kaptatunk felfelé. A domb tetején nagyfeszültségű távvezetéktartóoszlop. Serceg, pattog az energia. A villámok egyre közelebb csapkodnak, robajlik az ég!
Ázva, fáradtan, végre rátalálunk egy házra, amiről kiderül, hogy nem az. Egy mexicói hacienda benyomását kelti. Nagyon jól néz ki.
Egy anya a lányával van csak otthon. Sokkal barátságosabbak, mint az előző két illető, akiktől szállást kértünk.
Behívnak a konyhába, üdítővel kínálnak. Kíváncsiak, hogy kerültünk erre a vidékre, honnan jövünk, közben felhívják a fogadóst telefonon, aki ígéri elénk jön autóval.
Mi pár mondatban elmeséljük a történetünket.
A konyha és a lakás belsején nagyon meglepődünk.
A levegő dohos, nyirkos. A falon felázás nyomai. A mennyezet öntött beton. Rendes szigetelésnek semmi nyoma. A gáz be van vezetve, konvektorral fűtenek hidegben.
A srác aki értünk jön, egy kilométert mond, de lesz kettő is. Ilyen hepehupás terepen ez is sok és az eső még mindig áztat minket. Végre megérkezünk az éjszakai szállásunkhoz. Fedél van a fejünk felett, nem ver a hideg eső és vacsorát is kapunk.
A vacsorával kiéhezett gyomrom 1 óra alatt végez, majd követeli a következő adagot.
A vacsora amúgy sült hal valamilyen főtt tésztával, utána kakaós süti.
A szállásunk nagyon szép.
Kőből rakott régi épület szépen helyreállítva. A szigeteléssel itt se törődtek sokat. Ez az épület is téliesítve van, legalábbis a fűtés megoldott.
Lent egy nagy konyha, ami egyben az étkező is. Az egyik sarokban nagy asztal. 13-15 ember is elfér mellette.
Mi az emeleten kapunk helyet éjszakára.
A holmijainkat szétpakoljuk, talán száradnak valamennyit. A táskáim alján áll a víz. Szerencse, hogy minden ruhámat beletettem még egy szemeteszsákba is.
Majd egész éjszaka esett, vagy zuhogott.
7. nap
2008. augusztus 16. szombat
Valahol Cerovlje és Paz környékén lehetünk!
Reggelre kicsit regenerálódtak az izmaink, izületeink, csontjaink. A térképet nézegetve, egy mászós útra mon dunk igent. Még itt nem tudtuk mi vár ránk.
Ébredésnél még esik az eső, de érezni a napocska erőlködését is. Mire megreggelizünk már kezdi a párát is áttörni.
A konyha kövén felfedezünk egy kis skorpiót, le is fényképezzük. A környéken vannak nagyobbak is, úgy 2 centiméter hosszúak.
A lényeg! Az 500-as úton, a Tunel Ucka felé kormányozzuk lovainkat. Az alagút a hegy gyomrába vezet, viszont van a régi út, ami káprázatos hegyi útnak ígérkezik. Ezt választjuk. Lassan felcsörlőzzük magunkat 180 méteres magasságba. Innen ismét a tolásé marad a főszerep. Telnek a percek, órák. 420 méternél mondom: Ha 800-ra kell felmenni, a felén már túl vagyunk. Viccnek szántam! Az út meredek, vagy meredekebb. A levegő hűl. Kanyar, kanyar után. 500 méternél iszunk egyet. 600 méternél pisilünk. 700 méternél a bicikliket akarjuk legurítani egy szakadékba, és filmre venni. 800 méternél a szemgolyóm mintha ugrálna. 850 méternél jön egy kis eső, és felvesszük az eső elleni ruháinkat. 900 méternél röhögünk egymáson. 940 méternél mintha, mintha…. És igen! Átbillen az út. Lejtő! Sisak felvesz, kabát összehúz, és gurulunk. 25: perc alatt leérünk. Ennyi volt? Mondjuk a fékek melegek. A levegő is melegebb. Fent kb. 15 fok lehetett, itt lent kb.25 fok van. Tényleg hideg lehetett az eső. Lehűlt a levegő.
Ismét végig megyünk Rijekán, most már visszafelé. Bakar-Bakarac-Kraljevica következik. A hídnál még megnézzük az autót, majd a hídon áttekerünk a Krk szigetre. Cél az első camping, evés, ivás, pihenés.
A Krk szigetre vezető hídon kerékpárral ingyen át lehet menni.
A sziget első kempingjét keressük, amit könnyű megtalálni.
Elég nagy a kemping kiterjedése, sok a szabad hely. Végül egy szélárnyékos helyet találunk, a tengertől kb. 150 méterre. Most nincs kedvünk fürödni, hideg van.
Sátorállítás után konzerveket melegítünk, a másnapi útvonalat tervezgetjük.
Szeretnénk közvetlenül a tengerpart mellett haladni, amennyire csak lehet.
Mai utunk, bár a szállásunk pontos helyét nem tudom!
Regisztrálj és töltsd fel a saját kerékpártúrás élményed!
