5. rész Helybéliek által járt utakon, egész napos lustálkodás, indulás haza!
8.nap
2008. augusztus 17. vasárnap
Utunk nagy részét megtettük, így még lazábbra vesszük a tempót.
Jó érzés, hogy nem kell kapkodni, a munkával törődni. Csak nyugalom, és kikapcsolódás!
A kempinget elhagyva, jobbra fordulunk a műúton, közvetlenül a tenger mellett haladunk.
Kellemes út, szerencsére kevés autó jár erre.
Omisaljban megállunk egy partmenti kávézóban és lazulunk. Nézzük a kék tengert, figyeljük az embereket.
A pincér töri a magyart, látta a megpakolt kerékpárokat és érdeklődik merre jártunk. Térképen megmutatjuk neki.
Sok a magyar vendég. Sajnos ideges nemzet vagyunk, többször is úgy üti meg fülünket a magyar szó, hogy férj és feleség veszekszik egymással.
Omisaljból átkeveredünk Njivicebe.
Mivel a tenger mellet szeretnénk haladni, sokszor kerülünk zsákutcába, ahonnan csak ösvények vezetnek ki.
Egy meredek kaptató kerítéssel elzárt területhez vezet. Kis kapu állja utunkat, melyen szöveg ,,zárd be magad után”!
Most érünk az általunk kecskebogyós útnak elnevezett útra.
Itt-ott jelzések vannak a fákra, sziklákra festve.
Hátizsákos turistákkal is találkozunk, akik rémülten szemlélik merre járunk mi a megpakolt kerékpárokkal.
A forgalmas utakat sikerül elkerülni, viszont sokszor kell leszállni a nyeregből és erőlködve tolni a felpakolt kerékpárjainkat. Nyögünk, izzadunk és gyorsan fáradunk, közben a megtett táv alig nő.
Most ismét olyan helyeken járunk ahol a helyi lakosokon kívül másokat nemigen látni. Kőből rakott régi kerítések, olajfa ligetek. Kis táblák próbálnának útba igazítani, de a térképünkön nem szerepelnek ezek a nevek. Így azokat az utakat választjuk melyek irányba jónak tűnnek.
Két jobban járt útkereszteződésénél nagy, erős kapu kelti fel a figyelmünket és pár ott parkoló autó.
A kapu mellet egy keskeny bejáró, ahol a megpakolt kerékpárok nem férnek be.
A ,,lovakat” letámasztjuk, gyalog megyünk be.
Egy tábla szerint kis templom van itt.
A kaputól pár száz méterre meg is találjuk. Nagy feszület van a domb tetején.
A kecskebogyós utat kezdjük unni, ráadásul megint felhők gyülekeznek, feltámad a szél és villámlani kezd.
2 lehetőségünk van!
Vagy megint megázunk, vagy szerencsénk lesz és nem.
Végre beérünk egy faluba. A záport egy nagy fa lombja alatt vészeljük át.
A falu közepén útjelzőtábla, és a pontos irányt mutatja Krk városa felé!
Most már nem térünk le az aszfaltozott útról.
A fáradtságtól lassan, de folyamatos tempóban haladunk.
Vrh után még pár emelkedő utunkat állja, de Krk városába egy jó gurulással megérkezünk. A lejtőn 5-6 fiatal megelőz minket, csak kisebb csomagok vannak felkötözve a bicójukra. A közeli települések valamelyikéből indulhattak egy rövid kerékpártúrára.
Kissé elgyötörtek, izzadtak, de szomjasak és éhesek is vagyunk. Azon morfondírozunk, hogy előbb éttermet keressünk és utána kempinget, vagy fordítva.
A sors egyszerre adja mindkettőt. A kemping mellett étterem. Szállás, étkezés megoldva!
Az étterem bejárata mellett támasztjuk le járgányainkat. Többen megállnak és érdeklődve néznek.
Mikor az étterembe lépünk, ott is többen felkapják a fejüket.
Az ablak mellett több asztal szabad, pedig szép a kilátás, közvetlenül a tengerre látni.
Az egyik asztalnál csinos, 40 év körüli hölgy vacsorázik magában.
Kedvesen mosolyog.
Azt gyorsan megállapítjuk, nem visel melltartót. Ekkora stressznek kitenni minket!
Vacsorára helyi specialitást kérünk, ami olyan lecsós sült hús, a köret többféle zöldség és hasábburgonya.
A pincér udvarias, egy rossz szót sem szólhatunk a kiszolgálásra. Fejenként két sör lecsúszik, amitől elbágyadunk és ásítozni kezdünk. Itt az ideje a kempingben helyet keresni.
Ez nem egyszerű, mert nagyon sok a vendég. Több magyar családdal is találkozunk.
Találkozunk az étteremben vacsorázó hölggyel is. Most is kedvesen mosolyog, köszöntjük egymást. Osztrák rendszámú autóba ül be és elviharzik.
Végül a kemping hátsó kijárata mellett találunk egy zsebkendőnyi területet.
Jobbról egy magyar család, balról egy olasz család teljes pereputtyal, közvetlenül a sátrunk mögött a kemping kerítése, szemben egy kis szabad terület, úgy 2-3 méternyi, és pár fenyőfa.
Az olaszok nem zavartatják magukat. A sátrunk mellett raknak tüzet, keresztbe kifeszítik a ruhaszárító kötelüket, mire mi is berágunk, kijelöljük a magunk területét.
A bicókat keresztbe tesszük két fa között, össze is lakatoljuk őket, sőt még a gumipókokat is keresztbe kasba befűzzük, meg se próbálják arrébb rakni őket.
Többnapos túráimra én is viszek magammal ruhaszárító kötelet. Vékony, jó erős, van közel 10 méter.
Gyorsan megkeresem, a kerítés és az egyik öles fa között kifeszítem úgy 150-160 centiméter magasan, mert folyton itt ugrálnak az orrunk előtt az olaszok.
Veszik a lapot, lenyugszanak.
Közben besötétedik. Gyors tusolás, és megyünk az éjszakába!
Sétálunk a városban, sodródunk a tömeggel. Pár éve jártunk itt a családdal, sorra járjuk az akkor megismert utcákat.
Krk városában sok hazánkfia megfordult már, és még sokan fogják célba venni. Régi házak, zegzugos utcák, sok kedves vendéglő, és tömeg.
9. nap
2008. augusztus 18. hétfő
A kemping melletti élelmiszerboltban gyorsan és elfogadható áron tudunk bevásárolni.
Reggeli után irány a part, napozás, lubickolás.
A kemping strandja nem nyeri meg a tetszésünket. Pár napja sokkal szebb helyeken fürödtünk, a víz sokkal tisztább volt.
Igen, tudom! Itt a város, a sok fürdőző.
Többen mennek a szemközti fenyves irányába. Mi is arra tartunk, kíváncsiak vagyunk mit tartogat az a partszakasz.
Jó döntés. Egyre vadregényesebb ez a rész!
Jobbról erdő, balról tenger. A víz és a fák közötti 10-20 méteres szakasz csipkés szikla. Régi kőből rakott kerítések tagolják
Keressük a helyet, ahol a vízhez közel lehet menni, el is lehet feküdni. Az összes ilyen hely foglalt.
A strandtól távolodva már nudista részen járunk. Szinte mindenki meztelen.
Egy-két öregúr magamutogatós lehet, mert nem marad meg a víz mellett, feljön a sziklák tetejére és ott lengetik a szerszámukat.
Szerencsére jól döntöttünk, hogy nem maradtunk a kemping strandján.
Szép helyet találunk, és a víz is kristálytiszta. Az egész napot itt töltjük.
Délután 5-re visszasétálunk a sátrainkhoz, összerendezzük a holmijainkat, mert holnap indulunk haza.
Este még sétálunk a városban, sörözés, finom vacsora. Vacsora közben a következő túra terveit szövögetjük, és az egyik pincérlány alakját csodáljuk.
10. nap
2008. augusztus 19. kedd
Reggel elképesztő horkolásra ébredünk! Ilyen hangos, erőteljes, horkolást talán még sosem hallottam.
Nem csak mi ébredünk fel erre a zene-bonára.
Reggeli után sátrat bontunk, málházzuk a kerékpárokat. Pakolásunk zajával nem tudjuk felülmúlni horkoló szomszédunkat.
Kraljevicáig már végig az aszfalton haladunk. Az autót teljes épségben találjuk.
A pótkerék, amit a defekt után feltettünk kicsit laposnak tűnik. A közeli benzinkúton tankolok, de a gumiba nem tudok levegőt fújni. Rossz a kompresszor.
Az autópálya melletti benzinkutaknál még kétszer próbálkozom, hiába.
Sajnos a saját pumpámat otthon felejtettem.
Ez is egy jó tanulság.
Figyelem!
Horvátországban lényegesen ritkábban vannak benzinkutak, mint Magyarországon. A felkészültségük is gyatrább!
Az isztriai kerékpártúránk során több bezárt benzinkút mellett is elhaladtunk. Az is igaz, ezek a félsziget belsejében voltak, nem az üdülőövezetben.
A határon most nagyobb a forgalom, mint mikor jöttünk, de 10-15 perc alatt átjutunk.
Vége
Regisztrálj és töltsd fel a saját kerékpártúrás élményed!
