2006. Kerékpártúra Horvátországban és Szlovéniában
Előző, 2005. évi túránk
Az elmúlt években országon belül tettünk kerékpártúrákat. Külföldre csak 1-1 napra mentünk tekerni.
Tervünk a következő:
Autóval tennénk meg az utat a határ közeléig. Ott nyeregbe, és irány a nagyvilág!
De mégis melyik irány?
A tenger nagyon szép. Legközelebb a Horvát tengerpart van, menjünk oda.
3 nap oda az út, ennyi vissza, 2-3 nap a tenger mellett.
Tervnek ennyi elég!
Kivitelezés:
Kértünk kölcsön egy térképet, összepakoltunk, beültünk az autóba és...
1. nap
Autóval tettük meg az utat Tatától Nagykanizsáig. Ott egy ismerősnél aludtunk, hogy reggel pihenten vágjunk neki az útnak.
2. és 3. nap
Már ismerős mozdulatok a kerékpárok málházásánál, amiben közel egy éve nem volt részünk. Unalmas feladat, akárcsak a napi pakolás, hajtogatás, de élvezzük, mert tudjuk most a teljes kikapcsolódás vár ránk. Útlevél, biztosítás, pénz megvan!
Az idő jó, normál tempóban közelítjük meg a határt. Letenyén áttekerve fedezzük fel, hogy nagyon szép Termál fürdőnek ad otthont a város. A családot is érdemes lenne ide elhozni! A határnál rövid autósor, de ez minket nem zavar. Az igazoltatás hamar véget ér, már másik országban vagyunk.
Az autópálya melletti földúton haladunk, tervezgetjük a haladási irányt, napi távokat. Jó lenne Zagrab közelébe eljutni.
Varazsdon megállunk szusszanni, enni. Nagyon szép a belváros. Érdemes felkeresni, sétálni egy picit a szépen felújított régi épületek között.
Varazsd után kezdenek közeledni a hegyek, ami felvillanyoz minket. A sík területen nagy távokat lehet megtenni, de unalmas. A főútról szeretnénk letérni, és a hegyek is vonzanak minket, viszont itt lassabban lehet haladni, de a látnivaló változatosabb, és ott vannak a lejtők. A 35-ös útról balra kanyarodunk Jalkovec irányába. Mellékutakon haladunk, míg el nem érjük a 24-es főutat.
Itt a kis falvak között hangulatosabb a tekerés, a levegő frissebb. A települések rendezettek, viszont azt nagyon furcsáljuk, hogy sokat nem találunk a térképen. Több elágazásnál is megállunk tájékozódni, mivel a térképen nem szerepelnek.
A hegy lábához érve lelkileg kezdünk felkészülni az emelkedőkre. Ahogy araszolunk felfelé, érezhetően hül a levegő. Nagyon klassz szerpentinen haladunk.
Tiszta vizű patak csordogál az út mellett, feljebb egy pisztrángos.
A hegy tetejére érve rendezett falut találunk. Az emelkedő fáradalmait fél órás pihenéssel enyhítjük, közben azt mérlegeljük, hogy még a mai napon beérünk-e Zágrábba. Egy hosszú lejtőben bízunk.
A tetőről egy nagy gurulással haladunk Zlatar Bistrica felé.
Marija Bistricánál már érezzük a fáradtságot, kezdjük keresni az alkalmas éjszakai szállást. A nap is kezdi megközelíteni a látóhatárt, de szállást nem találunk.
A levegő rendesen lehűlt, igy melegebb ruhákat húzunk, és a lámpákat is beizzítjuk.
Beáll a teljes sötétség és örömmel vesszük tudomásul, hogy az autósok óvatosan kerülgetnek minket. Ezt annak is köszönhetjük, hogy Péter táskáján a fényvisszaverő messziről egy nagy állat szemformáját mutatja.
Egyhangú tempóban haladunk, a nap lebukott, majd teljesen besötétedett. Este 10 körül érjük el Zagrab határát, de még legalább egy óra kell, hogy a város központjába érjünk. Az út mellett kávézók, itt-ott panziók, de számunkra túl drágák.
Sajnos a központban sincs szerencsénk, nincs olcsó szállás. A térképünkön jelzett kemping után érdeklődünk, de nem tudnak útba igazítani. (Azt a térképet, amivel az utunkat tesszük vissza adtuk a tulajdonosának és vettünk egy újat. Az új térkép már nem jelöli a kempinget!)
Végre valaki, talán 10-15-ik megkérdezett Lucko felé terel minket. Azért Lucko felé haladva megkérdezünk másokat is. Teljes a tanácstalanság, vissza küldenek minket a központba, csak ott lesz szállás. Szállodák recepciójánál érdeklődünk, de nagyon magasak az árak. Nincs olcsóbb szállás, kemping sincs! Eddig nyugodtan tűrtük a megpróbáltatásokat.
Mik voltak ezek?
Sokszor nem is tudtuk pontosan hol vagyunk.
Sok olyan településen gurultunk át, melyek nem szerepeltek a térképen.
Az útbaigazító táblákra hagyatkozva mikor mentünk, olyan utakon haladtunk, melyek nem szerepeltek a térképen.
Útkereszteződésekhez érve, a térkép szerint egyenesen, a tábla szerint balra kell haladni, vagy a kereszteződés nem is szerepel a térképen.
Térképen mérve 10 kilométer a következő település, vagy kereszteződés, a valóságban 15 kilométer.
Kellemetlen, rossz érzés van rajtam, amit Péternek el is mondok. Az az érzésem, Horvátország a mostani kerékpártúránkat meg akarja keseríteni.
Úgy döntünk irány a vasúti pályaudvar, jegyet váltunk a vonatra Nagykanizsáig, és otthon tekerünk egy jót. Éjjel fél kettő, a vonat hajnali 4óra 30 körül jön. Várunk. Ennivalónk elfogyott, éhesek vagyunk, fáradtak vagyunk, a levegő lehűlt és fázunk. Felvesszük a meleg ruháinkat, de a fáradtság és álmosság miatt továbbra is fázunk.
Mikor a pénztár kinyit, megvettük a kerékpárok számára és magunknak is a jegyeket.
A vonat természetesen késik, közel 45 percet. Magyar vonat jön, ezt a kiírásból kiolvastuk. Sokára meg is érkezik és jön a következő tortúránk.
Az egyik infó szerint a vonat elejében tudjuk elhelyezni a kerékpárokat. Mi természetesen oda megyünk, de oda nem engednek fel, menjünk a vonat közepéhez ott van a kijelölt vagon. Loholás oda, de ott sem tudjuk feltenni a bicókat, nem férnek be az ajtón. Az egyik magyar utas a hátsó ajtóhoz irányít, az elég széles. Rohanás a hátsó ajtóhoz. Egyik paripát felnyomjuk, mire jön egy ,,nagyon értelmes” kalauz.
Kiabál a lelkem, mint akit nyúznak: Maguk mit csinálnak a vonatommal? Ide aztán fel nem szállnak! Hogy gondolják ezt! Itt nincs kerékpár szállítás!
Itt a jegyünk, teljesen hivatalos, erre a vonatra szól, úgyhogy felszállunk!
Ez az Ő kocsija! Ide mi fel nem szállunk. És lökdösi lefelé a bicót.
Hát leszállunk. Már lassan kezd gurulni a vonat, mikor a bicikli első kereke a lépcsőről a földre ér!
(Moldova György írta: MÁV =Magyar Állat Vasutak. (jogosan?)
13-15 alkalommal vonatoztunk már a kerékpárokkal együtt jeggyel, szabályosan, és eddig csak 2x volt szerencsénk kerékpár szállítására alkalmas fülkében elhelyezni a gépeinket. Ebből 1x úgy, hogy annyi utas volt a vonaton, hogy még ott is álltak!)
Összenézünk, köpünk egyet, majd üdén, fiatalosan visszakocogunk a pénztárhoz és visszakérjük a jegyek árát. Már kezd pirkadni, így lóra ülünk és korán nyitó étterem, bolt után nézünk. Végül egy Mc Donalds-ra akadunk.
Mivel a városból kivezető utak tömve vannak autóval, az irányító táblák pedig kétszer is autópályára terelnek minket így azt se tudjuk merre menjünk. Azt okoskodjuk ki, hogy a városon átfolyó folyó töltésén haladunk Szlovénia felé. A rossz érzésem továbbra is megvan, ismét mondom a barátomnak, én nem akarok most Horvátországban maradni. Így arra vesszük az irányt.
Már 24 órája nem aludtunk, jó 150 kilométert lenyomtunk teljes felszereléssel.
Ismét hagyatkozva a térképre, úgy 60 kilométerre Brezice közelében találunk egy jelzett kempinget. Menjünk oda! Terme Catez! an>
A Horvát-Szlovén határt átlépve nagyot nézünk. Rendezett táj, szép porták, nyugodt arcú emberek. Mintha Ausztriába, vagy Svájcba érkeztünk volna. A fáradtságtól kissé kábák vagyunk, de nagyon jó ilyen rendezett tájat látni és miközben nézelődünk, gyűlnek a kilométerek. Délután 3 körül érünk a kempinghez, ami egyben egy meleg vizű fürdő is. Egy mártózás jól fog esni. A kemping árában benne van a belépő a fürdőbe is. Gyors sátorállítás, evés, és már ugrunk is a vízbe. Nagyon-nagyon jó!
A kemping rendkívül kulturált! Jó pár vendég van, főleg lakókocsival.
A vizesblokkok tiszták, folyamatos a takarítás.
A szemben lévő hegy mögött mikor elbújik a nap, olyan, mint mikor a hűtőszekrény ajtaját nyitnák ki.
A sátorban vár a meleg hálózsák, és az álom manó.
A 2.-3. nap útvonala így alakult!
4. nap
Mivel a tengerpartra nem jutunk le, viszont tetszik a környék, szépek a hegyek, úgy döntünk ezeket vesszük közelebbről szemügyre.
A település ahol a kempinget találtuk egy meleg vizű üdülőhely. Gyógyszállók, wellness szállók, üdülőházak. Nem olcsó a környék, a balatoni áraknál drágább, de nincs szemét, mindenhol tisztaság, rend, ápolt környezet. Az emberek barátságosak, mosolygósak.
Egy boltban bevásárolunk, majd találomra elindulunk egy irányba. Hogy melyik irányba?
Amerre a hegyeket látjuk és visz arra út. Ez az irány Brezice városa felé mutatja az utat.
Brezice után letérünk a főútról, mivel kellemesebb számunkra a gyér forgalmú mellékút. Almáskertek mellet haladunk, öklömnyi gyümölcsök mosolyognak ránk. A fák alatt is vannak lepotyogva, azokból szedünk párat. Kicsit még savanyúak.
A csúcson beérünk egy településre, (térképen nincs) ahonnan még vezet egy darabig az aszfaltos út az erdő széléig, ott viszont murvásra vált. Jobbról egy kőbánya. Most sincs kedvünk visszafordulni, így arra az elhatározásra jutunk, hogy tájolóval bemérjük az irányt, és abban az esetben ha útkereszteződés, elágazás van, azt választjuk mely irányban jó. Amennyiben az erdőben esteledne ránk, akkor ott alszunk.
Végül erre nem kerül sor, mivel begurulunk egy kis faluba, mely szintén nem szerepel a térképen. Innen ismét aszfalton haladunk.
Podsreda-ig nagyon kellemes úton jutunk el. Egy nagyobb lejtő után viszont defekt miatt meg kell állni.
Bistrica ob Sotli-tól Podcetrtek-ig közvetlenül a határ mellett vezet az út. Jó tempóban lehet haladni. Balról egy hegy nyúlványai, és régi várkastélyok nyújtanak látnivalót.
Podcetrtek határában kemping és élményfürdő. A kempingben helyet foglalunk. Ez a kemping kisebb, mint az előző, de ez is szépen karbantartott!
Az élményfürdőt kihagyjuk, hűvösre fordult az idő.
5. Nap
A mai napra sincs igazi tervünk. Ptuj-t jelöljük meg célpontnak, és olyan irányba megyünk, hogy kényelmes legyen.
Szerencsére kis forgalmú mellékutakon sikerül haladni, a nyugodt kerékpározásban alig zavarnak az autók.
Az eddigi látvány megérte, hogy átjöttünk Horvátországból. Az eddigi szakaszon minden tiszta, rendezett. A falvak, települések jó állapotban vannak. Ízlésesek az újonnan épült házak, illeszkednek a környezetbe, és a régi házak is szépen rendbe vannak téve. Érezhető a jó gazdasági helyzete az országnak, és érezhető az emberek akarása is, hogy kulturált környezetben éljenek. A közlekedési morálra se mondhatunk semmi rosszat!
Ptuj-ba érve nézelődünk, Péter vesz magának egy tartalék belsőt. A kerékpárboltba van egy hatalmas, piros színű bicikli.
Elég hamar ide értünk, gondolkodunk a tovább menésen. Ismét a térképet böngésszük és Verzej-nél lévő kempinget jelöljük meg a következő éjjeli szállás helyszínének.
Picit túl számoltuk magunkat ismét.
A táj megváltozik, ahogy a hegyek közül kiérünk. A települések elhanyagoltak, kihaltabbak. Míg áthaladunk egy-egy falun, végig kísér a kutyák ugatása. Ahol nincs kerítés, vagy kapu, onnan ki is szaladnak és mellettünk vicsorognak.
Rendesen ránk sötétedett, mire Verzejbe érünk.
Ráadásul a kemping nem is itt van, hanem pár kilométerre a település szélétől. Még szerencse, hogy a kocsma itt tovább van nyitva, így ott útba tudnak igazítani.
A kempingben jó helyet keresgélve nézegetjük az épületeket, lakókocsikat. Némelyik megdöbbentő! Mivel sötét van, csak pár lámpa világít valamint a fejlámpánk, így betudjuk ennek az egészet.
A tusoló amit találunk nagyon leélt. Csak a bicós cipőmben vállaltam hogy bemegyek, és csak papucsban merek zuhanyozni.
Másnap ismét körülnézünk, kiderül nem volt alaptalan a csodálkozásunk.
Több lakókocsi véglegesre van telepítve. Felettük eszkábált tetőszerkezet. Némelyik lakókocsi teljesen kimustráltnak tűnik. A tusoló melletti WC sem szívderítő.
Viszont vannak szép részek is a kempingben.
6. nap
Az eső lassan kezd csepegni, de nem tud maradásra bírni minket. A kemping melletti strandra bekukkantunk, az nagyon szép. A szállásunk díját a főépületben kell fizetni, az is nagyon szép. Remélhetőleg a kemping nem marad ilyen állapotban és azt is színvonalasan fogják megcsinálni!
Sajnos a közérzetem nem jó. Fáj a torkom, levert vagyok, és fázós. Még Terme Catez-ben mikor töltöttük az éjszakánkat, éjszakára nagyon beöltöztem, nyakig húztam a hálózsák zippzárját és leizzadtam. A hálózsák választásánál pár dologra figyelni kell! Arra ébredtem, hogy folyik rólam az izzadtság. Kibújtam a hálózsákból és csak magamra terítettem. Utána arra ébredtem, hogy fázok. Talán ez lehet az oka a megfázásomnak.
A mai utunk során érintett települések és a táj sem tetszik. A települések szegények, nincsenek rendbe téve. A házak viharvertek.
Lassan közeledünk Lendva felé. (Lendava)
Tornyiszentmiklósnál lépünk Magyarországra.
További útirány: Letenye, majd Nagykanizsa.
Szomorúan állapítjuk meg, hogy sorra szegény településeken haladunk át. A mezőgazdasági munkának (is), nincs meg a becsülete. Sok-sok ember életkörülményét rontották el azokkal a döntésekkel, melyeket hozzá nem értő emberek hoztak meg, csak a saját hasznukat lesve.
Mire Nagykanizsára érünk esik az eső. Ez nem hiányzott. Fáj a fejem, torkom, időnként kiráz a hideg. Megkeressük az ismerős lakását. Most is itt éjszakázunk, és másnap autóval megyünk hazáig.
